Hungarikum a székelykapu
A Hungarikum Bizottság 2023. október 17-i döntése értelmében Hungarikum besorolást nyert a székelység legjelentősebb identitásszimbóluma, tárgyi örökségünk egyik kiemelt értéke, a székelykapu.
A Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa, Szőcsné Gazda Enikő által összeállított dokumentáció szerint a székelykapu az európai erődített kaputípusok ma is megcsodálható, egyik utolsó emléke, amely a székelység ácstechnikai- és faragó tudását és sajátos esztétikai érzékét közvetíti Európa számára. Székelyföldön több területi variánsa él: Háromszék elsősorban a nagyon magas, monumentális méretű, ácsolt kaputükrű, domború faragású kapuiról volt nevezetes. Csíkban kevésbé plasztikus a faragás, alacsonyabbak a kapuk, a kaputükör sok esetben deszkakivágásos. Udvarhelyszék az oszlopos díszítésű kapuk hazája, itt látható a legtöbb festett kapu. Marosszéken leginkább gyalogkapuk láthatók, erőteljes domború faragással.
A felterjesztés szerint még ma is 17 darab, 1825 előtt keletkezett székelykapu látható Székelyföld területén, ezekből több még ma is eredeti helyén csodálható meg. Bár régóta tart a székelykapuk legjelentősebb, veszélyeztetett példányainak a múzeumba mentése, az eredeti helyén álló kapu mégis értékesebb, mivel faluképbe illeszkedik.
Szinte Gábor véleményével szeretnénk ráirányítani a figyelmet a faluképi elemek megőrzésének szükségességére: „A galambbúgos kapu, a székely ház és a csűr együtt fejlődtek, és együtt is múlnak ki e világból. E három együtt tette a székely lakot megkapóvá, a falut idillikussá, s ha e három elem eltűnik: egyenlővé lesz a székely falu bármely alföldi teleppel.”

A legrégibb, ma is egészében megcsodálható kapu Dálnokról, 1733-ból (Székely Nemzeti Múzeum)

A legrégibb, eredeti helyén álló, 1775-ös kapu Csíkszentgyörgyön

Egy 1799-es csíkszépvízi székelykapu részlete

A homoródoklándi 1809-es kapu részlete

A kézdimartonfalvi 1778-as kapu emberábrázolása (Székely Nemzeti Múzeum)