română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

Az utolsó harangszó...

Az utolsó harangszó...

2005. április 30-ig tekinthető meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum első emeleti néprajzi kiállítótermében Az utolsó harangszó… című, halottkultusz tematikájú kiállítás, melyet Balassa Iván halálának (2002. november 1.) második évfordulója alkalmával az ő emlékére rendeztünk (Demeter Lajos, Kakas Zoltán, Demeter Éva). Balassa Iván néprajzkutató 1941 és 1944 között volt a Székely Nemzeti Múzeum segéd múzeumőre. Az erdővidéki temetők feltérképezését Balassa Iván 1942 tavaszán kezdte el, majd bevonult s a kutatást 1943 nyarán folytatta, a katonaként szerzett bokasérülése miatt sántikálva járva be a falvakat. A kutatás során fényképekből, rajzokból, leírásokból, mérésekből álló dokumentáció készült, a múzeumban már a papír is megvolt a kötet megjelentetéséhez, de erre akkor mégsem került sor. 1992-ben A székelyföldi Erdővidék temetői címmel adta ki a Kossuth Lajos Tudományegyetem azt az anyagot, amelynek egy része ugyan megsemmisült, de így csonkán is tükrözi az erdővidéki gombfás temetők egykori állapotát, amely napjainkra nagymértékben megváltozott.

Belépve a terembe, a múzeum 50 darabot számláló – protestáns temetőkből származó – fejfagyűjteményéből válogatott, a terem közepére rendezett tárgycsoportnak a látványa fogad. Ezek között található az a bodosi gombfa, amelyet Balassa Iván a múzeum részére rendelt Józsa Miklós gombfafaragó mestertől. A fejfák szomszédságában 1840-es csehétfalvi (a cím ennek sírfelirat-részlete), a kézdivásárhelyi református temetőből egy datálatlan és Háromszék legrégebbi, 1729-es sírköve található.
A bal oldali fekvő tárlóban Balassa Iván temetőkkel kapcsolatos kötetei láthatóak: A székelyföldi Erdővidék temetői, illetve A magyar falvak temetői. Itt helyeztük el a múzeumnak a fejfákra vonatkozó korai dokumentumait is: nagyborosnyói fejfák, valamint lisznyói sírkövek 1900 körül készült rajzait; László Ferenc múzeumőr 1903-as gyűjtőnaplóját a középajtai gombfa-vázlat lapjára kinyitva; 1924-es róla készült fotót a múzeum belső udvarában, ahová az 1913-ban a zaláni református egyház által adományozott fejfákat állították. Ma már ez az állapot is megváltozott, hiszen a zaláni kopjafák a háborúban megsemmisültek. Verses halotti búcsúztatókat, gyászjelentőket, sírfeliratokat böngészhet a látogató, ízelítőnek csupán a gróf Mikó György özvegye által megfogalmazott, nyomtatott gyászjelentőből idézek: „…áldjam emlékezetét mind addig, mig én is egyszer lerázván a Mulandóság porait, Lelkem, ama jobb hazában fel talállya Lelkét, akkor, mikor reánk nézve már maga a Halál is meg hal”.

A kiállítás Demeter Lajos (Kovászna Megyei Könyvtár munkatársa) szépen kidolgozott, pontos rajzaival mutatja be Kovászna megye temetőinek a 20. század utolsó negyedét tükröző állapotát. Demeter Lajos kitartó szorgalommal, az 1970-es évektől saját költségen végezte kutatásait. A fejfák és sírkövek formáinak, motívumainak gazdag változatait láthatják, a rajzok csoportosítása a tipológia alapján történt. A rajzok bemutatják az egyszerűbb díszítésű, kopjának is nevezett kivüvő fákat, amelyeken a koporsót kivitték a temetőbe és amelyeket a sír két végébe szúrtak. Láthatunk táblás fejfákról készült rajzokat, amelyek ezen a vidéken Felsőrákoson voltak gyakoriak; bölöni rovásos fejfát. Némely településen az 1970-es években már alig akadt fejfa: a viszonylag nagyméretű csúcsdíszítménye miatt jellegzetes felsőrákosi gombfának két változata szerepel, csupán egy-egy rajz reprezentálja a kisborosnyói, nagyborosnyói, lisznyói, lécfalvi, papolci változatokat. Más településeken nagyobb számban maradtak gombfák a temetőkben – pl. Erdőfüle, Száldobos –, ezek válozatait több rajz is szemlélteti. Napjainkban a kopjafaállítás új funkciót tölt be: neves személyek, történelmi események (896, 1848, 1956) emlékére állítanak kopjafákat a magyar közösségek, vallástól függetlenül. E revitalizációs folyamatra az 1848-as forradalom emlékére állított nagybaconi kopjafa és a sepsiszentgyörgyi vártemplom külső fala köré a Székely Mikó Kollégium véndiákjai által állíttatott emlékkopjafák fényképeivel utalunk. Külön egységet alkotnak a katolikus temetők keresztjei, ezek között futásfalvi fakeresztekről (magasságuk 3 m!) és a "szentföldi" Esztelnek temetőjének kőkeresztjeiről készült rajzok láthatóak.

A sírkőrajzok a kőből állított sírjelek változását szemléltetik a szabálytalan alakú patakkőtől a betonból öntött táblás síremlék-típusig. Az 1800-as évekből fennmaradt sírkövek díszítését az elhalálozás évének szépen megformált számjegyei adják. A faragott sírkövek között találunk félköríves, egyenes, háromszög, illetve bonyolultabb, hármas szerkezetes záródású sírköveket. A sírkövek faragott díszítményei közül több változatot láthatunk a gyakoribb koszorús, életfás, virágos, csillagos motívumokra, de találunk példát a ritkább madárpár, kígyó, korona motívumra is. Fényképek tükrözik az elhanyagolt temetők eldőlt, földbe süppedt sírköveinek állapotát, de van példa (Köpec) a megtisztított, sorba rakott sírkövekre is. Az 1870-es években megjelenő, a sírkőgyáraknak és temetkezési vállalatoknak köszönhetően gyorsan terjedő új sírjelt, az obeliszket is szemlélteti néhány rajz.
A temetési szokásokat klézsei csángó, felsőrákosi magyar, bodzafordulói román és sepsiszentgyörgyi polgári temetésekről készült fényképek mutatják be. A klézsei fényképeken a fehér vásznak alkalmazását figyelhetjük meg: az ablakra akasztott lélekkendőt, amely a néphit szerint az elhunyt lelkének tartózkodási helye, amíg a holttest a házban van; a végvásznak használatát a koporsó sírgödörbe helyezésénél. A búcsúztatás előtti pillanatokban megörökített koporsót láthatjuk teljes pompájában; továbbá a torban készült felvételeket. A klézsei fényképeket a Kriza János Néprajzi Társaság archívumából válogattuk. A felsőrákosi fényképek fiatal halott zászlós temetésén (amely egyben a lakodalma is volt!) készültek 1972-ben. Ebből a sorozatból került be egy fénykép a Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötetébe, a halott lakodalma címszóhoz. A halottas ház udvarán a fiatal nyírfákból kaput állítottak, amelyet fekete zászlóval, virágcsokrokkal díszítettek. A fiatal halottat illette meg a zászlós temetés, a zászlók ebben az esetben guzsalytalpra függesztett kendők, szalagcsokrokkal és végükön virágokkal.
Az 1622-es szörcsei harangot, Paulus Neidel mester munkáját csodálhatja meg a látogató, amelynek a hangja sok halálesetet hirdethetett, amíg eredeti helyén állt.

Az ortodox románoknál a húsvét összefonódik a halotti megemlékezésekkel. A 2004-ben Gorzafalván megörökített halottak húsvétjának szokását mutatja be egy fényképsorozat: húsvétkor vagy a húsvét utáni héten a temetőbe pászkát, kalácsot, bort, piros tojást, gyertyát visznek, ezeket megszenteltetik, majd megkínálják az ismerősöket, illetve szétosztják pománába az ételeket. A magyar kultúrában a piros/ hímes tojás locsolásért járó ajándéktárgy vagy szerelmi ajándék, ezt így tartja számon a nemzetközi szakirodalom is, de a görögkeleti vallású népeknél a pomána tárgya. Ebből a funkcióból kiindulva fejtette meg Dr. Györgyi Erzsébet az írott tojásminták kézábrázolásainak a jelentését: a holtakat és a hátramaradottakat egyaránt védte a rontástól, az ártó erőktől. A gyimesi kezes, ujjas mintával megírt tojások közül is láthatnak néhányat az utolsó tárlóban.

Látványos a zabolai románok körében napjainkban is pománába adott halott fájának (pomul mortului) rekonstrukciója és a szintén pománába osztott halottas kalácsok együttese. A gyümölcsfáról (főleg alma) metszett ágra háromfajta kalácskát, almát, diót, gyertyát tesznek, mindenből kilencet, továbbá egy kanna bort és egy kendőt. A termőágat középen lyukas kalácsba szúrva egy vederbe állítják. Ehhez támasztják a létrát formázó kalácsot, amelyen hitük szerint a lélek a mennybe jut, illetve az olló alakú kalácsot, amely utat vág a túlvilágon. A kereszt alakú kalács valószínűleg napszimbólum. A két legdíszesebb kalácsot a papnak, illetve a kántornak adják. A 12–14 darab kisebb kalácsot a koporsóvivők, a kereszt- és zászlóvivők, az almafavivők kapják. A kalácsokat hagyományosan csak több éve megözvegyült asszony készíthette, napjainkban már a kovásznai pékségtől rendelik ezeket és csak a termőág feldíszítését végzi özvegyasszony. A pománába adott tárgyak tulajdonképpen a halottnak hozott áldozatok.

Az utolsó tárolóban helyeztük el a dánfalvi fazekasok pománás tálait; egy halottas lepedő megmaradt darabját, amelyet a jellegzetes madársor motívummal díszítettek, 1751-es bázeli Bibliát házassági, születési és elhalálozási adatok bejegyzéseivel; imakönyvet, rózsafüzért, pénzérméket, amelyek a holttest mellé tett tárgykategóriákat képviselik; pománába osztott gyertyát és perecet; virágospálcát, gyertyatőkét, hívogató pálcát. A virágospálca szintén Moldvából származik, ahol a menyasszony és a vőlegény számára is készítettek növényekkel, virágcsokorral, fonallal és gyertyával díszített rudat a lakodalomra. A virágospálcát megőrizték, ennek egyik végéből levágtak egy darabot, amire szintén gyertyát fontak és így vitték szenteltetni a templomba a gyertyát. Ha valaki meghalt, ezt a szentelt gyertyát fejtették le és gyújtották meg a haldokló, illetve a holttest mellett. A virágospálcáról a díszek idővel elpusztultak, de a rudat a kereszt mellé szokták szúrni. A hívogató pálca szintén lakodalmi kellék, ennek fekete fonalas változatával hívták házasság előtt álló fiatal halott temetésére a közösséget.

Demeter Éva, néprajzos-muzeológus




2019.11.09
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében november 9-én, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot.[ részletek ]
2019.10.27
Vasárnap, október 27-én, 18.00 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében Kájoni'390. Erdélyi régizene című műsorával lép fel a Codex Régizene Együttes és meghívottai.[ részletek ]
2019.10.25
A magyar királyi (brassói) 24-es honvéd gyalogezred első világháborús történetét bemutató három nyelvű szabadtéri kiállítás nyílik Kézdivásárhely főterén, a Gábor Áron szobor mögött 2019. október 25-én, pénteken 17 órától.[ részletek ]
2019.10.23
Október 23-án útra kelt a Gábor Áron-féle ágyú! A múzeum 1848–49-es ereklyéiből Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban nyílik időszakos kiállítás.[ részletek ]
2019.10.20
Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy az In Memoriam Gábor Áron kiállítás 2019. október 20-án bezárásra kerül.[ részletek ]
2019.10.18
2019. október 18-án, pénteken, 18 órakor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatja be Benczédi Sándor építész, műemlékvédelmi szakmérnök, Csáki Árpád történész, és Kovács András akadémikus, ny. egyetemi tanár Az oltszemi Mikó-kastély című könyvet.[ részletek ]
2019.10.15
A Székely Nemzeti Múzeum idén képzőművészeti gyűjteményének legjavával kapcsolódik a Magyar Festészet Napja 2019-es eseményeihez. A Panteon című kiállítást 2019. október 15-én, kedden 18 órakor nyitják meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.[ részletek ]
2019.10.13-17
A Hagyományok Háza Hálózat Erdély és a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség közös szervezésében hímzőknek, szövőknek, viseletkészítőknek olyan szakmai fórumot hozunk létre, ahol a szakemberektől hiteles néprajzi anyagból inspirálódhatnak, ugyanakkor kérdéseiket, észrevételeiket megvitathatják, technikai tudásukat bővíthetik. [ részletek ]
2019.09.28
A Hagyományok Háza Hálózat Erdély és a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség közös szervezésében hímzőknek, szövőknek, viseletkészítőknek olyan szakmai fórumot hozunk létre, ahol a szakemberektől hiteles néprajzi anyagból inspirálódhatnak, ugyanakkor kérdéseiket, észrevételeiket megvitathatják, technikai tudásukat bővíthetik. [ részletek ]
2019.09.20
Pénteken, szeptember 20-án 18 órától Gazda Klára nyugalmazott egyetemi tanár, néprajzkutató Nyiss kaput, új bíró! Népi játékok szimbolikus üzenete című könyvének bemutatójára kerül sor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.[ részletek ]
2019.09.13
Áprilisban nyitották meg a szerzetesek étkezési szokásait és a gasztronómiára gyakorolt hatásukat bemutató tárlatot a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A kiállítást a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum még 2015-ben, a megszentelt élet éve alkalmából állította össze és azóta már több helyszínen is bemutatták.[ részletek ]
2019.08.18
Jőnek, jőnek, hogy vigyenek címmel a Székely Nemzeti Múzeum és az Erdélyi Református Múzeum közös szervezésében 2019. augusztus 18-án kiállítás nyílt a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával az Erdélyi Református Múzeumnál.[ részletek ]
2019.06.22
A Székely Nemzeti Múzeum 2019. június 22-én, szombaton 18 órai kezdettel hosszított nyitvatartással vár minden kicsit és nagyot idejének tartalmas, szórakoztató eltöltésére.[ részletek ]
2019.05.25
Május 25-én, szombaton délelőtt nyolcadik alkalommal szervez programot a Székely Nemzeti Múzeum a természetet ünneplő jeles naphoz, a Madarak és fák napjához kötődve.[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2019.