română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

Az utolsó harangszó...

Az utolsó harangszó...

2005. április 30-ig tekinthető meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum első emeleti néprajzi kiállítótermében Az utolsó harangszó… című, halottkultusz tematikájú kiállítás, melyet Balassa Iván halálának (2002. november 1.) második évfordulója alkalmával az ő emlékére rendeztünk (Demeter Lajos, Kakas Zoltán, Demeter Éva). Balassa Iván néprajzkutató 1941 és 1944 között volt a Székely Nemzeti Múzeum segéd múzeumőre. Az erdővidéki temetők feltérképezését Balassa Iván 1942 tavaszán kezdte el, majd bevonult s a kutatást 1943 nyarán folytatta, a katonaként szerzett bokasérülése miatt sántikálva járva be a falvakat. A kutatás során fényképekből, rajzokból, leírásokból, mérésekből álló dokumentáció készült, a múzeumban már a papír is megvolt a kötet megjelentetéséhez, de erre akkor mégsem került sor. 1992-ben A székelyföldi Erdővidék temetői címmel adta ki a Kossuth Lajos Tudományegyetem azt az anyagot, amelynek egy része ugyan megsemmisült, de így csonkán is tükrözi az erdővidéki gombfás temetők egykori állapotát, amely napjainkra nagymértékben megváltozott.

Belépve a terembe, a múzeum 50 darabot számláló – protestáns temetőkből származó – fejfagyűjteményéből válogatott, a terem közepére rendezett tárgycsoportnak a látványa fogad. Ezek között található az a bodosi gombfa, amelyet Balassa Iván a múzeum részére rendelt Józsa Miklós gombfafaragó mestertől. A fejfák szomszédságában 1840-es csehétfalvi (a cím ennek sírfelirat-részlete), a kézdivásárhelyi református temetőből egy datálatlan és Háromszék legrégebbi, 1729-es sírköve található.
A bal oldali fekvő tárlóban Balassa Iván temetőkkel kapcsolatos kötetei láthatóak: A székelyföldi Erdővidék temetői, illetve A magyar falvak temetői. Itt helyeztük el a múzeumnak a fejfákra vonatkozó korai dokumentumait is: nagyborosnyói fejfák, valamint lisznyói sírkövek 1900 körül készült rajzait; László Ferenc múzeumőr 1903-as gyűjtőnaplóját a középajtai gombfa-vázlat lapjára kinyitva; 1924-es róla készült fotót a múzeum belső udvarában, ahová az 1913-ban a zaláni református egyház által adományozott fejfákat állították. Ma már ez az állapot is megváltozott, hiszen a zaláni kopjafák a háborúban megsemmisültek. Verses halotti búcsúztatókat, gyászjelentőket, sírfeliratokat böngészhet a látogató, ízelítőnek csupán a gróf Mikó György özvegye által megfogalmazott, nyomtatott gyászjelentőből idézek: „…áldjam emlékezetét mind addig, mig én is egyszer lerázván a Mulandóság porait, Lelkem, ama jobb hazában fel talállya Lelkét, akkor, mikor reánk nézve már maga a Halál is meg hal”.

A kiállítás Demeter Lajos (Kovászna Megyei Könyvtár munkatársa) szépen kidolgozott, pontos rajzaival mutatja be Kovászna megye temetőinek a 20. század utolsó negyedét tükröző állapotát. Demeter Lajos kitartó szorgalommal, az 1970-es évektől saját költségen végezte kutatásait. A fejfák és sírkövek formáinak, motívumainak gazdag változatait láthatják, a rajzok csoportosítása a tipológia alapján történt. A rajzok bemutatják az egyszerűbb díszítésű, kopjának is nevezett kivüvő fákat, amelyeken a koporsót kivitték a temetőbe és amelyeket a sír két végébe szúrtak. Láthatunk táblás fejfákról készült rajzokat, amelyek ezen a vidéken Felsőrákoson voltak gyakoriak; bölöni rovásos fejfát. Némely településen az 1970-es években már alig akadt fejfa: a viszonylag nagyméretű csúcsdíszítménye miatt jellegzetes felsőrákosi gombfának két változata szerepel, csupán egy-egy rajz reprezentálja a kisborosnyói, nagyborosnyói, lisznyói, lécfalvi, papolci változatokat. Más településeken nagyobb számban maradtak gombfák a temetőkben – pl. Erdőfüle, Száldobos –, ezek válozatait több rajz is szemlélteti. Napjainkban a kopjafaállítás új funkciót tölt be: neves személyek, történelmi események (896, 1848, 1956) emlékére állítanak kopjafákat a magyar közösségek, vallástól függetlenül. E revitalizációs folyamatra az 1848-as forradalom emlékére állított nagybaconi kopjafa és a sepsiszentgyörgyi vártemplom külső fala köré a Székely Mikó Kollégium véndiákjai által állíttatott emlékkopjafák fényképeivel utalunk. Külön egységet alkotnak a katolikus temetők keresztjei, ezek között futásfalvi fakeresztekről (magasságuk 3 m!) és a "szentföldi" Esztelnek temetőjének kőkeresztjeiről készült rajzok láthatóak.

A sírkőrajzok a kőből állított sírjelek változását szemléltetik a szabálytalan alakú patakkőtől a betonból öntött táblás síremlék-típusig. Az 1800-as évekből fennmaradt sírkövek díszítését az elhalálozás évének szépen megformált számjegyei adják. A faragott sírkövek között találunk félköríves, egyenes, háromszög, illetve bonyolultabb, hármas szerkezetes záródású sírköveket. A sírkövek faragott díszítményei közül több változatot láthatunk a gyakoribb koszorús, életfás, virágos, csillagos motívumokra, de találunk példát a ritkább madárpár, kígyó, korona motívumra is. Fényképek tükrözik az elhanyagolt temetők eldőlt, földbe süppedt sírköveinek állapotát, de van példa (Köpec) a megtisztított, sorba rakott sírkövekre is. Az 1870-es években megjelenő, a sírkőgyáraknak és temetkezési vállalatoknak köszönhetően gyorsan terjedő új sírjelt, az obeliszket is szemlélteti néhány rajz.
A temetési szokásokat klézsei csángó, felsőrákosi magyar, bodzafordulói román és sepsiszentgyörgyi polgári temetésekről készült fényképek mutatják be. A klézsei fényképeken a fehér vásznak alkalmazását figyelhetjük meg: az ablakra akasztott lélekkendőt, amely a néphit szerint az elhunyt lelkének tartózkodási helye, amíg a holttest a házban van; a végvásznak használatát a koporsó sírgödörbe helyezésénél. A búcsúztatás előtti pillanatokban megörökített koporsót láthatjuk teljes pompájában; továbbá a torban készült felvételeket. A klézsei fényképeket a Kriza János Néprajzi Társaság archívumából válogattuk. A felsőrákosi fényképek fiatal halott zászlós temetésén (amely egyben a lakodalma is volt!) készültek 1972-ben. Ebből a sorozatból került be egy fénykép a Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötetébe, a halott lakodalma címszóhoz. A halottas ház udvarán a fiatal nyírfákból kaput állítottak, amelyet fekete zászlóval, virágcsokrokkal díszítettek. A fiatal halottat illette meg a zászlós temetés, a zászlók ebben az esetben guzsalytalpra függesztett kendők, szalagcsokrokkal és végükön virágokkal.
Az 1622-es szörcsei harangot, Paulus Neidel mester munkáját csodálhatja meg a látogató, amelynek a hangja sok halálesetet hirdethetett, amíg eredeti helyén állt.

Az ortodox románoknál a húsvét összefonódik a halotti megemlékezésekkel. A 2004-ben Gorzafalván megörökített halottak húsvétjának szokását mutatja be egy fényképsorozat: húsvétkor vagy a húsvét utáni héten a temetőbe pászkát, kalácsot, bort, piros tojást, gyertyát visznek, ezeket megszenteltetik, majd megkínálják az ismerősöket, illetve szétosztják pománába az ételeket. A magyar kultúrában a piros/ hímes tojás locsolásért járó ajándéktárgy vagy szerelmi ajándék, ezt így tartja számon a nemzetközi szakirodalom is, de a görögkeleti vallású népeknél a pomána tárgya. Ebből a funkcióból kiindulva fejtette meg Dr. Györgyi Erzsébet az írott tojásminták kézábrázolásainak a jelentését: a holtakat és a hátramaradottakat egyaránt védte a rontástól, az ártó erőktől. A gyimesi kezes, ujjas mintával megírt tojások közül is láthatnak néhányat az utolsó tárlóban.

Látványos a zabolai románok körében napjainkban is pománába adott halott fájának (pomul mortului) rekonstrukciója és a szintén pománába osztott halottas kalácsok együttese. A gyümölcsfáról (főleg alma) metszett ágra háromfajta kalácskát, almát, diót, gyertyát tesznek, mindenből kilencet, továbbá egy kanna bort és egy kendőt. A termőágat középen lyukas kalácsba szúrva egy vederbe állítják. Ehhez támasztják a létrát formázó kalácsot, amelyen hitük szerint a lélek a mennybe jut, illetve az olló alakú kalácsot, amely utat vág a túlvilágon. A kereszt alakú kalács valószínűleg napszimbólum. A két legdíszesebb kalácsot a papnak, illetve a kántornak adják. A 12–14 darab kisebb kalácsot a koporsóvivők, a kereszt- és zászlóvivők, az almafavivők kapják. A kalácsokat hagyományosan csak több éve megözvegyült asszony készíthette, napjainkban már a kovásznai pékségtől rendelik ezeket és csak a termőág feldíszítését végzi özvegyasszony. A pománába adott tárgyak tulajdonképpen a halottnak hozott áldozatok.

Az utolsó tárolóban helyeztük el a dánfalvi fazekasok pománás tálait; egy halottas lepedő megmaradt darabját, amelyet a jellegzetes madársor motívummal díszítettek, 1751-es bázeli Bibliát házassági, születési és elhalálozási adatok bejegyzéseivel; imakönyvet, rózsafüzért, pénzérméket, amelyek a holttest mellé tett tárgykategóriákat képviselik; pománába osztott gyertyát és perecet; virágospálcát, gyertyatőkét, hívogató pálcát. A virágospálca szintén Moldvából származik, ahol a menyasszony és a vőlegény számára is készítettek növényekkel, virágcsokorral, fonallal és gyertyával díszített rudat a lakodalomra. A virágospálcát megőrizték, ennek egyik végéből levágtak egy darabot, amire szintén gyertyát fontak és így vitték szenteltetni a templomba a gyertyát. Ha valaki meghalt, ezt a szentelt gyertyát fejtették le és gyújtották meg a haldokló, illetve a holttest mellett. A virágospálcáról a díszek idővel elpusztultak, de a rudat a kereszt mellé szokták szúrni. A hívogató pálca szintén lakodalmi kellék, ennek fekete fonalas változatával hívták házasság előtt álló fiatal halott temetésére a közösséget.

Demeter Éva, néprajzos-muzeológus




2019.02.14
2018. február 14-én, csütörtökön, 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében bemutatásra kerül a Határvédelem évszázadai Székelyföldön. Csíkszék és Gyimesek vidéke című tanulmánykötet.[ részletek ]
2019.01.30
Csáki Árpád: A kézdiszentléleki Tarnóczy–Mikes-kastély című könyvének bemutatójára január 30-án, szerdán 18 órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A birtok- és építéstörténeti tanulmány a kézdiszentléleki önkormányzat megbízásából készült a csíkszeredai Alutus Print Nyomda fényszedő műhelyében.[ részletek ]
2019.01.17
A Székely Hadosztály megalakulásának 100 éves évfordulója alkalmából szeretettel meghívjuk 2019. január 17-én könyvbemutatóval egybekötött konferenciára.[ részletek ]
2018.10.29
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati támogatásának köszönhetően, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai és megbízott külső kutatói 2018 folyamán jelentős tudományos projektet valósítottak meg, melynek célja az uzoni Béldi-Mikes kastély emlékeinek régészeti, történeti és művészettörténeti szempontú feldolgozása volt.[ részletek ]
2019.01.12
2019. január 12-én, szombaton 10–15 óra között szeretettel várjuk a Székely Nemzeti Múzeumba az érdeklődőket (6-tól 99 éves korig) az Alföldön innen – Erdélyen túl. A Fekete-Körös völgye a századfordulón kiállítás zárórendezvényére, és az ehhez kapcsolódó ingyenes szakmai tárlatvezetésre, előadásra és műhelyfoglalkozásra.[ részletek ]
2018.12.15-16
Tizedik alkalommal – újra a Székely Nemzeti Múzeumban – kerül sor a hagyományteremtő karácsonyi vásárra, adventi gyertyafénnyel, mézeskaláccsal, forralt borral és közel ötven kézműves portékájával.[ részletek ]
2018.12.09
A Szacsvay Akadémia előadássorozat következő előadására, 2018. december 9-én, vasárnap 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében kerül sor. Az előadás címe: Metamorphosis Transylvaniae (1990-2018). Az erdélyi magyar közösséget érintő társadalmi és politikai folyamatok a rendszerváltást követően, előadó Kiss Tamás szociológus, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár[ részletek ]
2018.11.28
Tisztelettel meghívjuk 2018. november 28-án, szerdán 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók termében szervezett kiállításra és kiskonferenciára.[ részletek ]
2018.11.26
November 26-án, hétfőn 18 órától mutatják be a Székely Nemzeti Múzeumban Dimény Attila néprajzkutató, múzeumvezető A polgárosodás társadalmi és kulturális hatásai Kézdivásárhelyen (1750–1944) című könyvét, amely az idén jelent meg a Dissertatines Ethnographicae Transyvanicae sorozatban, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában.[ részletek ]
2018.11.17
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében november 17-én, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. Az idei téma: az őszi és téli fülőkék (főleg Flammulina, Rhodocollybia nemzetség).[ részletek ]
2018.11.14
Szeretettel meghívjuk a 2018. november 14-én, szerdán 11 órakor tartandó szabadtéri kiállítás megnyitójára, amely a magyar királyi 24. gyalogezred első világháborús történetéről emlékezik meg.[ részletek ]
2018.10.23
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében október 23-án 17 órától László Gyula-emlékkonferencia lesz. [ részletek ]
2018.10.25
Október 25-én, csütörtökön mutatjuk be azt a műtárgyat, mely Gerendi-Enderle Anikó jóvoltából került a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, és elsősorban a vizuális élmény kifejezésére fekteti a hangsúlyt. [ részletek ]
2018.10.14
A Szacsvay Akadémia előadássorozat következő előadására, 2018. október 14-én, vasárnap 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében kerül sor. [ részletek ]
2018.10.09
Vándorkiállítás-megnyitó a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2018.