română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

2018.11.28

Cantio iucunda



Tisztelettel meghívjuk 2018. november 28-án, szerdán 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók termében szervezett kiállításra és kiskonferenciára.

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvény megnyitásaként Tamás Sándor megyei tanácselnök és Vargha Mihály múzeumigazgató a múzeum jelenlegi legrégibb magyar nyomtatványának hazatértét köszönti:

1945 március 29-én a zalaegerszegi vasútállomás bombázását a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 25 855 menekített okiratából és könyvéből három élte túl, köztük Bencédi Székely Estván egy krakkói, 1559-es Chronicája, amelyet 1945-ben Kis Böndi János vasutas mentett meg, és a budapesti Országos Széchényi Könyvtárnak köszönhetően, Benke Éva által restauráltan kerül most vissza tulajdonosához.

A rendezvény nevét adó Cantio iucunda (magyar fordításban ʼGyönyörűséges énekʼ) egy 1566-ban szerzett erdélyi panaszének özvegy Horvát Ilonáról, a Csereyné-kódexből, a legrégibb magyar énekeskönyvből. A Cantio iucundát és Balassi Bálintnak egy ugyanebben a kódexben fennmaradt művét (Csak búbánat...) Csörsz Rumen István és Palócz Réka előadásában hallgathatjuk. A kódex maga az 1945-ös zalaegerszegi tragédia áldozata lett, de a bombázást túlélő, most köszöntött műtárgyunk éppen az a Chronika-példány, amely 1879-ig a kódex hordozókötete volt.

A kiskonferencia előadói, Molnár Szabolcs irodalomtörténész – a bukaresti Hungarológiai Tanszék nyugalmazott professzora –, Csáki Árpád történész és Szekeres Attila István heraldikus Jagelló-kori emlékekről beszélve járják körbe a kiállított Chronika, első magyar nyelvű világtörténetünk kapcsán felmerült kérdéseket.

Bővebben a három kiállított zalaegerszegi túlélő tárgyról, köztük a Chronicáról:

A zalaegerszegi pályaudvar 1945. március 29-i bombázását a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 25 855 menekített okiratából és könyvéből három élte túl: a múzeum jelenleg legrégibb magyar könyve (Székely Estván Chronicája, Krakkó, 1559), valamint két gyulafehérvári tétel (egy 1591-es székely nemeslevél és egy közvetlenül a Chronica mellé csomagolt, 1647-es könyv csonkja a báró Apor-könyvtárból). A robbanások vasúti kocsikat dobáltak a magasba, menekülők veszítették életüket. 140 km-rel északabbra másnap lelőtték az Apor-könyvtárat adományozó Pálffy Fidele fiát, Apor Vilmost is. A hozzá menekült nők védelmében vértanúságot szenvedett győri püspököt 1997- ben II. János Pál pápa avatta boldoggá.

A Chronica szerzője, a bencédi születésű ferences, majd reformátor Székely Estván 1529-től a krakkói egyetemen tanult, itt adta ki az első magyar nyelvű kalendáriumot (1538) és az első magyarul kinyomtatott Zsoltárok könyvét is (1548). 1563-ban még élt Göncön, lelkészként tevékenykedett, és a teljes magyar biblia kiadását tervezte – ezt a szándékát később, elsőként az a Károlyi Gáspár valósította meg, aki ott fiatalabb lelkésztársa volt. A lengyel–erdélyi 16. század az utolsó Jagelló-lányoké: Izabella az I. János magyar királlyal kötött házassága révén Magyarország (majd az önállósuló utódállam Erdély) kormányzója volt 1540 és 1551, 1556 és 1559 között. Húga, Anna a Báthory Istvánnal kötött házassága révén 1576 és 1586 között Lengyelország királynéja és Erdély fejedelemasszonya. Lánykorukban, a 16. század első felében Krakkó virágzó reneszánsz város, a magyar nyelvű könyvnyomtatás kezdeteinek is legjelentősebb központja: itt kerültek nyomdába először magyar szövegrészek (1527), itt jelent meg az első magyar nyelvű könyv (1533), itt született meg az 1550 előtti magyar nyomtatványok csaknem fele, és innen érkezett Sárvár-Újszigetre az első magyar Újtestamentum nyomdásza. Miután első könyveit itt jelentette meg, innen érkezett vissza Brassóba, Bázelen át, a legnagyobb erdélyi humanista, a szász Honterus is.

Székely Estván Chronicája az első magyar világtörténet, a zalaegerszegi tragédiát túlélő példánya pedig a legrégibb magyar énekeskönyv, a Csereyné-kódex hordozókötete volt. Utóbbi bejegyzései a Chronica folytatásaként kezdődtek, a Gönctől délre eső térség (Szatmár, Debrecen, Tokaj) 1564–1565-ös eseményeivel, majd 1583 és 1586 közötti kolozsváriakkal folytatódtak. Párhuzamosan a krónika-kiegészítésekkel, az ekkor már halott „első magyar tudósító” dalnok Tinódi legkorábbi művét, valamint későbbi szerzők munkáit másolták bele, így a Horvát Ilonáról írt gyönyörűséges panaszének két változatát is, a datáltakat 1565–1566-ban és 1579-ben. 1591-ben, amikor bordosi Bodor László és István nemeslevelét Báthory István unokaöccse, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem kiállíttatta, már egy éve megvalósult Székely Estván álma, a teljes magyar biblia megjelentetése. A Csereyné-kódexbeli Csák Borbáláért szerzője, „az utolsó európai és első magyar trubadúr” Balassi Bálint épp Lengyelországban tartózkodott. Azt követően azonban, hogy 1647-ben Kászoni János Gyulafehérváron kiadta Rövid igazgatását, a Rákóczi-dinasztiának a lengyel trón megszerzésére irányuló törekvése Erdély pusztulásához vezetett, és Lengyelország számára is történelmi tragédiák kora következett el.

1741-ben a Chronica-példány és benne a kódex-rész már Brassóban volt, Hajdu István törcsvári várnagy tulajdonaként. 1810-ben Székelyföldre került, 1877-ben a zabolai Czirjékektől a Székely Nemzeti Múzeumba, ekkor még az alapító Cserey Jánosné Zathureczky Emília imecsfalvi kúriájába. A Vasady Gyula múzeumőr felfedezte kódexet csak 1879-ben választotta le a könyvről Szilády Áron. A kódex az 1916-os és az 1918-as budapesti menekítésből még hazatérhetett. 1944-ben, a varsói felkelés kitörésekor elhagyva a sepsiszentgyörgyi múzeumot, már nem. Egykori hordozókötetét azonban az erdélyi származású Kis Böndi János (1912–1982) vasutas kimentette a zalaegerszegi hamuból, és az Országos Széchényi Könyvtár közvetítésével és restaurálásában újra a Székely Nemzeti Múzeum kincse lehet.

Köszönet érte!



A hónap műtárgya program keretében november 29-én, csütörtökön reggel 9 órától ugyancsak Székely Estván Chronicája tekinthető meg, a Cantio iucunda kiállítás részeként.

Ugyanezen a napon 16 és 20 óra között ingyenesen látogatható az Erdélyen innen – Alföldön túl. A Fekete-Körös vidéki magyarság a századfordulón című időszakos tárlat is.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!






2021.03.15
A Székely Nemzeti Múzeum március 15-e tiszteletére új tárlattal jelentkezik ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábasházban. [ részletek ]
2021.03.04
A Székely Nemzeti Múzeum és a László Kálmán Gombászegyesület tisztelettel meghívja Önt a múzeumba 2021. március 4-én, csütörtökön 18 órára, ahol Zsigmond Győző: Gombák a magyar néphagyományban című kötetének bemutatójára kerül sor. [ részletek ]
2021.02.18
A Székely Nemzeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt 2021. február 18-án, csütörtökön 18 órára a múzeum Kós Károly Termébe Székely Zoltán: Emlékeim, Székely Zoltán önéletírása és szakmai levelezése c. kötet bemutatójára. [ részletek ]
2021.01.18
A Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica évkönyve tizedik kiadásához érkezett, ezt a kerek évfordulót a Székely Nemzeti Múzeum arculatváltással kívánja megünnepelni.[ részletek ]
2020.10.03
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében október 3-án, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. [ részletek ]
2020.08.12
A Székely Nemzeti Múzeum 2020. augusztus 12-én, 18 órakor nyitja meg első kiállítását ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház emeleti termeiben.[ részletek ]
2020.02.28
Február 28-án, pénteken 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatják be Zakariás Erzsébet Képek könyve – Táj- és kultúrtörténet képekben című kötetét.[ részletek ]
2020.02.06
A raktárakban a műtárgyak igényeire szabták a tárolórendszereket.[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2021.