română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

2014.07.13

Havadtő 19. századi temetőjének rehabilitációja a Székely Nemzeti Múzeum partnerségével

A magyar néprajz a sírkövekre nem sok figyelmet fordított; alig tudunk valamit a keresztekről, szinte semmit a sírkövekről; ma a kőfaragó központokat még nem ismerjük, éppen ezért nem vállalkozhatunk másra, mint néhány megemlítésére – sorolta Balassa Iván a néprajztudomány tartozásait alig negyedszázada A magyar temetők néprajza (1990) című kötetében. Az azóta eltelt két és fél évtized alatt sem történt nagy előrelépés, ráadásul a porladó homokkövek egyre szűkebb felületet kínálnak a megkésett elemzésekhez.

Erdélyi nemesi minták alapján Székelyföldön a köznép körében a faragott sírkövek a 18. századtól jelentek meg, a polgáriasodás és a városiasodás hatásaként. Kutatásukon keresztül az Európában ható stílusirányzatok adaptációja mellett dokumentálni lehet a lokális világok társadalmi és gazdasági erőviszonyait, a korízlést és az egykori emberek világképét is.

Erdély régi sírköveit a kolozsvári Házsongárdi temető öröksége kapcsán, Székelyföldön, Marosszék és Udvarhelyszék határán Péterfy László szobrászművész dokumentálta, később Sarudi Sebestyén József műemlékvédelmi szakmérnökkel kiállítást is szerveztek az anyagból. Péterfy előbb a Folklór Archívumban (1977), legutóbb a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság Könyvtára sorozatban a Mentor Kiadónál megjelent Marosszék régi sírkövei (2004) című kötetében kongatott vészharangot e rohamosan pusztuló kulturális örökség érdekében. A kövek eltűnése miatt már az ő kutatásainak adatai is esetlegesek, töredékesek maradtak.

A szűkös szakirodalom szerint a Kis-Küküllő menti Havadtő a 19. században közismert sírkőfaragó központként működött a régióban, a Menyhárt és a Kerekes családok két-három nemzedékéhez kötődő egyedi, homokkőből készült sírjelek tucatnyi településre jutottak el. Legtöbb helyen rég eltűntek a temetőkből, sokat építkezéseknél hasznosítottak újra. Havadtő régi temetője viszonylag egységes maradt, bár a kövek az idő múlásával kidőltek, elsüllyedtek, egy részükre már csak a KJNT archívumának fényképei emlékeztettek.

A Havadtő kulturális értékeinek megóvását felvállaló Pro Havadtő Egyesület a Székely Nemzeti Múzeum szakmai partnerségében, dr. Kinda István néprajzkutató irányítása alatt 2013-ban egy átfogó örökségmentő program keretében elkezdte az elsüllyedt kövek kiásását, újraállítását és megtisztítását az in situ megőrzés szándékával. Másfél év alatt munkatársunk, az egyesület tagjai, helyi kalákázók, valamint egy tizenöt fős belga cserkészcsapat összesen 421 darab 19. századi kidőlt, elsüllyedt faragott sírkövet állított fel eredeti helyükön.

A feltárás sok esetben valódi felfedezéssel járt: újrahasznosított sírkövek, korábban láthatatlan motívumok, szövegek, eltűntnek vélt darabok kerültek elő. Az új információk – adatok, motívumok, epitáfiumok – birtokában a továbbiakban a kutatás felfedheti az élő falu – halott falu párhuzamos világát, a kistérség és a falu temetkezési szokásainak alakulását a 19–20. században, a temetőbeli jelek és reprezentációk rendszerét, a sírkőfaragó szakma régióbeli és helyi megjelenését, professzionalizálódásának fokozatait, elvégezhető a sírkőfaragó családok és tagjaik azonosítása, az ideiglenes sírjelek és a reprezentatív sírkövek összehasonlítása.

A lokális jelentőségűnek induló program eredményének kulturális és tudományos értéke, valamint szakmai és sajtónyilvánossága messze túlmutat a falu és a régió határain, Havadtő „felfedezett” régi temetője által egész Székelyföld gazdagabbá vált egy kallódó kulturális objektummal.

Az értékfeltáró beavatkozás a jövőbe mutatóan is többes célt szolgál: feltárásra és felismerésre került egy jelentős 19. századi sírkőállomány, megnyílt a mentő konzerválás és restaurálás útja az egyedi faragású sírköveket illetően, elkezdődhet a temető látogatható sírkertté alakítása, valamint előkészíthető a temető örökségvédelmi besorolásához szükséges dokumentáció.

A példamutató kezdeményezésből induló értékmentő projekt következő fázisait a Székely Nemzeti Múzeum szakmai partnerként a továbbiakban is messzemenően támogatja.




2021.03.15
A Székely Nemzeti Múzeum március 15-e tiszteletére új tárlattal jelentkezik ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábasházban. [ részletek ]
2021.03.04
A Székely Nemzeti Múzeum és a László Kálmán Gombászegyesület tisztelettel meghívja Önt a múzeumba 2021. március 4-én, csütörtökön 18 órára, ahol Zsigmond Győző: Gombák a magyar néphagyományban című kötetének bemutatójára kerül sor. [ részletek ]
2021.02.18
A Székely Nemzeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt 2021. február 18-án, csütörtökön 18 órára a múzeum Kós Károly Termébe Székely Zoltán: Emlékeim, Székely Zoltán önéletírása és szakmai levelezése c. kötet bemutatójára. [ részletek ]
2021.01.18
A Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica évkönyve tizedik kiadásához érkezett, ezt a kerek évfordulót a Székely Nemzeti Múzeum arculatváltással kívánja megünnepelni.[ részletek ]
2020.10.03
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében október 3-án, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. [ részletek ]
2020.08.12
A Székely Nemzeti Múzeum 2020. augusztus 12-én, 18 órakor nyitja meg első kiállítását ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház emeleti termeiben.[ részletek ]
2020.02.28
Február 28-án, pénteken 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatják be Zakariás Erzsébet Képek könyve – Táj- és kultúrtörténet képekben című kötetét.[ részletek ]
2020.02.06
A raktárakban a műtárgyak igényeire szabták a tárolórendszereket.[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2021.