română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

2015.07.20

Koncz Pál búcsúztatása

Mindenek Teremtője, akit Pál testvérünk FENNVALÓ néven tisztelt!
Tisztelt Gyászoló Testvéreim!
Kedves Dezső, Ági, Gergő és Réka!


1. Azért jöttünk össze személy szerint mi itt mindnyájan Pál testvérünk koporsója: holt teste körül, és a Mi Urunk szent színe előtt,
  • hogy A FÉRJNEK, az APÁNAK, A TESTVÉRNEK, AZ UNOKATESTVÉRNEK, MUNKATÁRSNAK ÉS BARÁTNAK megbocsássuk mindazt, amivel nekünk adósunk maradt, hisz erre tanított bennünket Jézus Urunk a Mi Atyánk kezdetű ima szavaival: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”;
  • és hogy bocsánatot kérjünk tőle, amivel mi maradtunk az Ő adósai: ellene elkövetett bűneinkért, mulasztásainkért
  • és mindezek közben, mindezek után, hogy mindenért - Pál testvérünkért - hálát adjunk, ahogy erre Szent Pál oktatta a tesszaloniki gyülekezetet: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, adjatok hálát mindenért!” (1 Tesz, 5, 16-18)
  • Mindenkor, szüntelenül, mindenért /mindenkiért – olyan magas iskola ez, olyan igényesség, már-már maximalizmus, ami mindkét Pált jellemezte. Ha emberi módon közelítünk, azt mondjuk: maximalizmus, ha hittel közeledünk az igéhez, akkor kegyelem.


Meggyőződésem, hogy a megtapasztalt öröm minden perce kegyelem, és rendkívüli kegyelem szenvedés idején az öröm perceire emlékezni, s abból erőt meríteni, továbbá kegyelem az ima állapota is, és kegyelmi ajándék a hálaadás lelkület.

2. Pál testvérünk mestersége szerint restaurátor volt.
Magas szintű szakmai tudása az anyag - a papír, a fa és a bőr - múlandósága ellen küzdött anélkül, hogy illúziói lettek volna: tudta, tapasztalta, hogy minden elmúlik, és minden átlényegül Isten ítélkezés mentes tekintetében, Isten ölelésében.
Ő maga, a restaurátor, mások hagyatékainak gondos rendszerezője egyben új művek alkotója is volt. A 70-es 80-as években készítette a 63-64 db-ból álló 50 x 70 cm-es lapokra rajzolt Erdély térképet. A táj, a térkép rekonstrukció erdélyi útjain a tájékozódást segítette s egyben figyelmét iskolázta. Különös szinkronitás ez: a 63-64 darabból álló térkép, a maga töredezettségével egy egészet ad, és Pál barátunk szenvedéssel megjelölt 63 életéve, szervezetének hirtelen összeomlása ugyanígy teljességet sejtet.

Pál testvérünk régtől, évtizedek óta sokféle szenvedéssel stigmatizált testben élt közöttünk.
Pál istenfélő, a Fennvalót tisztelő ember volt.
Puritán, egyszerűségre érzékeny lénye szellemi igényességgel párosult.
A mindnyájunkat kísértő reménytelenség bizonyára őt is kísértette, ami ellen megújuló hittel, a vasárnaponként a gyülekezetben végzett imával: „ne vígy minket kísértésbe” – küzdött. Mindennapi tapasztalatunk, hogy a szenvedés többnyire örömtelenné tesz, a szenvedés az imádságot képes elapasztani,
és hogy a szenvedés hálátlanná, elégedetlenné tesz bennünket.
Pál nemes ember volt, hisz a veszteségeket többnyire méltósággal viselte, ahogy tudom, kisszerűség, kicsinyesség nélkül.
v 3. Koncz Pállal, a mindnyájunk által ismert szikár és törékeny emberrel, 16 éve találkoztam először a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban.
1999 őszén Laczkovits Emőkét meglátogattam a szűk múzeumi dolgozószobájába, aki több munkatársát és barátját behívta, hogy összeismertessen bennünket.
A Pállal való kézfogásból barátság született.
Az utolsó években személyes beszélgetéseink során poklokat jártunk be, engedte, hogy szenvedésében osztozzak, s néha tanúja lehettem a megszülető reménynek. 2015. június 24-én, szerdán találkoztunk utoljára, aznap - elfogadva meghívásom - , meglátogatott bennünket Bakonybélben, a bencés monostorban.
Templomunkban szokás szerint a déli zsolozsma után egy félórás csendes imát tartottunk – Pál ott maradt velünk.
A csendben bizonyosan imádság született benne,
mivel boldognak láttam, s beszélt is imatapasztalatáról: mindenért hálás volt…
Elszánta magát a rég halogatott kivizsgálásra, beszélgettünk a szorosabb gondozás szükségességéről, és a templom szentélyében megálltunk Máté evangelista szobra előtt, kértem, hogy lenne szíves lerajzolni: Pált megragadta az írnok evangelista szemlélődő arca mint, aki az írást-olvasást megszakítva Istent szemléli itt a földön,
itt a bakonybéli templomban.
Tudom, tapasztalom, hogy mindaz, aki az írásokat hittel olvassa, Istent szemléli itt a földön.

4. Kedves Réka, öt napja, mikor a dobogókői lelkigyakorlatos napokról hazafelé, Bakonybélbe utaztam, hívtál-értesítettél, hogy meghalt Pál. Nem a Te hívásodra vártam, hanem Páléra, aki utolsó előtti levelében azt írta: (2015.06.26. 11:46 keltezéssel, Pál Koncz írta)

„Köszönöm a jó találkozást, és hogy most fáradtál a gondos levél megírásával.
Az otthon meglátogatásával még várok.
Egyelőre csak személytelen és diszkrét érdeklődést terveztem, amit majd előre nem látott gyors romlás siettetne bővíteni. Hátha találok közelebb is megoldást.
Bizonytalan vagyok. Dobogókőd után jelentkezem.
Áldjon a Fönnvaló!
Pál”

Az otthonra, a közelségre és a távolságra vonatkozó szavai számomra mélyebb értelmet nyernek a halálban, a halál közelében:
a szenvedés a testben és a térben otthontalanná tesz mindnyájunkat.
Pál testvérünk nap mint nap - évtizedeken át - ezzel a tapasztalattal élt közöttünk,
s mégis, meglepő módon szüntelen érdekelte mindaz a szépség, amit a régiek és a kortársak létrehoztak akár Erdélyországban, akár Magyarországon. Kedves Pál, neked most bizonyosságod van. Hiszem azt, hogy beteljesedett életedben és halálodban tarzusi Pálnak a vágya:
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, adjatok hálát mindenért!”
Kedves Pál, Te most már mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretve vagy.
Azt is tudod, tapasztalod, hogy tágas az Isten országa, ahol számodra és mindnyájunk számára Krisztus Urunk helyet készített.

Élet Ura, FÖNNVALÓ, adj örök nyugodalmat Pál testvérünknek, s az örök világosság fényeskedjék néki! Amen

(Elhangzott Koncz Pál temetésén 2015. július 17-én Hósmezővásárhelyen)




2021.03.15
A Székely Nemzeti Múzeum március 15-e tiszteletére új tárlattal jelentkezik ideiglenes kiállítóhelyén, a sepsiszentgyörgyi Lábasházban. [ részletek ]
2021.03.04
A Székely Nemzeti Múzeum és a László Kálmán Gombászegyesület tisztelettel meghívja Önt a múzeumba 2021. március 4-én, csütörtökön 18 órára, ahol Zsigmond Győző: Gombák a magyar néphagyományban című kötetének bemutatójára kerül sor. [ részletek ]
2021.02.18
A Székely Nemzeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt 2021. február 18-án, csütörtökön 18 órára a múzeum Kós Károly Termébe Székely Zoltán: Emlékeim, Székely Zoltán önéletírása és szakmai levelezése c. kötet bemutatójára. [ részletek ]
2021.01.18
A Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica évkönyve tizedik kiadásához érkezett, ezt a kerek évfordulót a Székely Nemzeti Múzeum arculatváltással kívánja megünnepelni.[ részletek ]
2020.10.03
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében október 3-án, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. [ részletek ]
2020.08.12
A Székely Nemzeti Múzeum 2020. augusztus 12-én, 18 órakor nyitja meg első kiállítását ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház emeleti termeiben.[ részletek ]
2020.02.28
Február 28-án, pénteken 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatják be Zakariás Erzsébet Képek könyve – Táj- és kultúrtörténet képekben című kötetét.[ részletek ]
2020.02.06
A raktárakban a műtárgyak igényeire szabták a tárolórendszereket.[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2021.