română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

Középkori emlékek Háromszéken

Középkori emlékek Háromszéken

A 13. század folyamán a székely társadalom állandó átalakulásoknak volt kitéve. A nemzetiségi szervezet felbomlott, és a hadjáratok során kivált egy, a nagyon gyakori kard- és sarkantyúleletek által dokumentált lovagi réteg, amely a királyi birtokadományok révén megpróbált kiemelkedni a székely közösségből. Az előkelők a vármegyei területeken, valamint a közösségek által megtisztított irtásföldeken szereztek maguknak birtokokat, amely ellenlépésekre késztette a szabad közösségeket.
A királyi hatalom helyi képviselője az 1225 körül kialakuló székely ispánság volt, amely tevékenysége korai szakaszában, feltehetőleg Brassó székhellyel fennhatósága alatt tartotta Délkelet-Erdély egész területét, fő feladata pedig a gazdasági és bírósági tevékenység mellett a keleti határ védelme volt.

Ugyancsak a 13. századra tehető a székelyföldi településhálózat végleges kialakulása, amelynek első, a 14. század első harmadából származó írásos említése már a mai állapotot tükrözi. A népesség növekedése maga után vonta a gazdasági élet változásait, az állattenyésztést a földművelés kezdte felváltani. A gazdasági fejlődés következménye, hogy a székelyek korábbi fatemplomaik helyett kőtemplomokat kezdenek építeni, amelyek belsejét freskókkal díszítik. Ugyancsak erre az időszakra tehető a Szent László-kultusz végleges formájának kialakulása.

A katonáskodás, valamint a határvédelem továbbra is a székelység fő feladatköre maradt. Az 1241-42 mongol dúlás idején a székely haderő a vármegyei csapatokkal karöltve próbálta feltartóztatni a támadókat és szenvedett súlyos vereséget a Kárpátok vonalától keletre, valamint a Barcaságban. Nem tudhatjuk, hogy a tatárok okozta pusztítás milyen mértékű volt, de az tény, hogy a századeleji állapotok viszonylag hamar helyreálltak, mint ahogy azt az 1289-es tatár támadás visszaverése is mutatja. A 13. század második felében a székelyek a királyi hatalom támogatóiként vettek részt a századvég politikai eseményeiben, valamint István ifjabb király magyarországi határaiban és a külföldi katonai akciókban.

A 14. században a székely társadalom már bizonyítottan két rendre tagolódik, az oklevelekben egyaránt megemlített előkre és közrendűekre. Az előbbiek továbbra is birtokszerző politikát folytattak, amelyet a faluközösségek igyekeznek meggátolni. Sikerüket bizonyítja az a tény, hogy a század végéig nemesi birtokokról csak a székelyföldi Felsőfehér vármegyei enklávékban történik híradás. Erre az időszakra tehető az egyértelműen magánváraknak minősíthető Bálványos-, Ika- és Almás-vár megépítése, valamint a már korábban álló Bükszád–Vápa-vár átalakítása.

A katonáskodás továbbra is a székelyek elsőrendű kötelessége volt, adatok maradtak fenn a Károly Róbert harcaiban részt vevő székely előkelőkről, megtaláljuk a székelyeket a Magyar Királyság külföldre indított csapataiban is. Ezek közül talán a legfontosabb az 1347-es Lackffi István erdélyi vajda által vezetett katonai akció volt, amelynek során a székelyek a vármegyei csapatokkal karöltve a Kárpátoktól keletre, saját területén intéztek preventív támadást az Arany Horda ellen, és miután több csatában diadalmaskodtak, megtörték annak moldvai hatalmát.

A 15. század folyamán a székely társadalom már három rendre tagolódott: primores/előkelők, primpili/lófők és pixidarii/gyalogok. A leszegényedett rétegek jobbágysorsba jutottak. Mivel ezek száma az idők folyamán egyre nőtt, csökkentve ezáltal a katonáskodó elemek arányát, a központi hatalom több kísérletet tett az előállt helyzet orvoslására. Így Hunyadi János kétszer, 1446-ban és 1453-ban lépett közbe a közrendűek érdekében. Hunyadi Mátyás 1466-ban Zabolán foglaltatta írásba a székelyek szabadságát, amelynek értelmében közszékelyt előkelők nem vethetnek szolgaságra és munkát is csak önként vállalhatnak el tőlük.
A gazdasági élet fejlődése, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése, valamint a mesterségek fellendülése következtében egyes székelyföldi települések vásárhelyekké, mezővárosokká alakultak. Bereck 1426-ban a Brassó és Moldva közti kereskedelmi útvonalon betöltött helyzete révén emelkedik mezővárosi rangra. Ugyancsak ez a helyzet Kézdivásárhely esetében is, amelyet 1427-ben említenek mezővárosként “Thorja vására” néven. Sepsiszentgyörgy mint közigazgatási székhely valószínűleg ugyancsak 1427-ben kapja meg mezővárosi rangját, de a legrégebbi írásos említése csak 1461-ből származik.

A 15. század egyúttal a törökellenes harcok kora. A székelyek részt vettek Hunyadi János és Mátyás király harcaiban, valamint 5000 fős segédcsapatként 1475-ben ªtefan cel Mare oldalán harcolnak a vaslui-i ütközetben.
A 16. században a korábbi rendeletek ellenére is tovább folyik a közszékelyek jobbágysorsba süllyesztése. Ennek a folyamatnak próbáltak gátat vetni a székelyek az 1505-ben Udvarhelyen és 1506-ban Agyagfalván tartott nemzetgyűléseken, ahol szigorú végzéseket hoztak a székely szabadságot megsértő előkelők ellen. Mindezek ellenére az eljobbágyosodás folytatódott, amelynek következtében több felkelés tört ki 1506-ban, 1510-1511-ben és 1519-ben.

Az Erdélyi Fejedelemség megalakulása sem kedvezett a közszékelyek helyzetének. A tömeges jobbágyosítás és a régi kiváltságok eltörlése miatt öt székely szék parasztsága 1562-ben Gyepes Ambrus és Nagy György vezetésével fegyvert ragadott. A gyengén felfegyverzett parasztokat Nyárádszeredánál és Holdvilágnál leverték és az elfogottakat kegyetlen megtorlásban részesítették. Az ezt követő 1562. június 21-i segesvári országgyűlés megszüntette a székelyek régi kiváltságait, a katonáskodás alapját képező székely örökség jogát, megerősítette a nemesi és jobbágyi osztályok létezését, eltörölte a jobbágyok szabad költözését és egy-egy vár építésére kötelezte őket Udvarhelyen és Várhegyen. A székely közösségek nem hagytak fel szabadságjogaik követelésével, és ennek következtében nemegyszer trónkövetelők és politikai kalandorok prédájává váltak.

A székely nemesek és szabadok továbbra is katonáskodással tartoztak a központi hatalomnak. Sorukból került ki a törökellenes harcokban elért sikereiért megnemesített, majd a parasztháború vezérévé lett dálnoki születésű lófő, Dózsa György. A székelyek részt vettek Báthori István lengyel király orosz hadjáratában, végigharcolták a tizenöt éves háború csatáit, többek között az ő nevükhöz füződik Târgovişte és Giurgiu elfoglalása, majd Mihail Viteazul vajda oldalán találjuk őket a sellemberki és a miriszlói csatákban.
A 17. század elején bekövetkezett változások nem kímélték Székelyföldet sem. A székelység megszenvedte Basta rémuralmát, majd az egyetlen székely származású fejedelem, Székely Mózes mellett harcolva hatalmas véráldozttal fizetett a tövisi és a barcaföldvári csatákban.
Bocskai István fellépése még nem győzte meg a székelyeket, akik nem felejthették el, hogy az új fejedelem azonos azzal, aki az alig egy évtizeddel korábban lezajlott “véres farsang” idején leverte szabadság-törekvéseiket.
Rákóczi Zsigmond rövid uralkodása alig hoz változást a székelység életében, mint ahogy Báthori Gábor uralma sem. E rövid, mintegy egy évtizedes időszakban formálódik véglegesé a székelyföldi eljobbágyodási folyamat, amelyet a késöbbi fejedelmek már hiába próbálnak orvosolni.

Bethlen Gábor trónra kerülése nemcsak Erdély, hanem egész Székelyföld aranykorát is jelentette, ugyanis a harminc éves háborúba bekapcsolodó fejedelem kiemelt szerepet szánt a katonáskodó székelyeknek és több renedeletével is megpróbálta visszaállítani és megőrizni szabadságaikat. A fejedelem nem csak a katonáskodó réteg sorsát felügyelte, hanem komoly figyelmet fordított a gazdasági fellendülésre is. Uralkodása ideján nyerték el a székelyföldi mezővárosok első, később I. Rákóczi György által megerősített kiváltságaikat, támogatta a természeti kincsek kitermelését, urakodása idejéből származik az első adat a Csomád-Büdös hegycsoport kénkitermeléseirelől.

Az aranykor rövid ideig, alig ötven évig tartott. II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata nemcsak az erdélyi hadsereg elvesztését (tatár fogságba esését) és a kiváltásával járó anyagi áldozatot hozta magával, hanem kiváltotta a szultán haragját is, akinek parancsára a tatárok és a hozzájuk csatlakozó moldvai hadak lerohanták és végigrabolták Erdélyt. A Bodza és Ojtoz felöl betörő csapatok szó szerint letarolták Háromszéket (a kortársak szerint csak Illyefalváról 5000 embert hurcoltak el), olyan pusztítást okozva, amely a régiót pár évszázaddal visszavetette.

A hatalmi harcok végén trónra kerülő I. Apaffy Mihály gyenge kezű uralkodása már csak fenntartotta a függetlenség látszatát. Halála után a törökellenes harcokban megerősödött Bécs nem ismerte el önálló fejedelemnek utódát, bekebelezte Erdélyt, amelynek státusát a következő 250 évben a Diploma Leopoldina határozta meg.



2018.12.15-16
Tizedik alkalommal – újra a Székely Nemzeti Múzeumban – kerül sor a hagyományteremtő karácsonyi vásárra, adventi gyertyafénnyel, mézeskaláccsal, forralt borral és közel ötven kézműves portékájával.[ részletek ]
2018.12.09
A Szacsvay Akadémia előadássorozat következő előadására, 2018. december 9-én, vasárnap 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében kerül sor. Az előadás címe: Metamorphosis Transylvaniae (1990-2018). Az erdélyi magyar közösséget érintő társadalmi és politikai folyamatok a rendszerváltást követően, előadó Kiss Tamás szociológus, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár[ részletek ]
2018.11.28
Tisztelettel meghívjuk 2018. november 28-án, szerdán 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók termében szervezett kiállításra és kiskonferenciára.[ részletek ]
2018.11.26
November 26-án, hétfőn 18 órától mutatják be a Székely Nemzeti Múzeumban Dimény Attila néprajzkutató, múzeumvezető A polgárosodás társadalmi és kulturális hatásai Kézdivásárhelyen (1750–1944) című könyvét, amely az idén jelent meg a Dissertatines Ethnographicae Transyvanicae sorozatban, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában.[ részletek ]
2018.11.17
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében november 17-én, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. Az idei téma: az őszi és téli fülőkék (főleg Flammulina, Rhodocollybia nemzetség).[ részletek ]
2018.11.14
Szeretettel meghívjuk a 2018. november 14-én, szerdán 11 órakor tartandó szabadtéri kiállítás megnyitójára, amely a magyar királyi 24. gyalogezred első világháborús történetéről emlékezik meg.[ részletek ]
2018.10.23
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében október 23-án 17 órától László Gyula-emlékkonferencia lesz. [ részletek ]
2018.10.25
Október 25-én, csütörtökön mutatjuk be azt a műtárgyat, mely Gerendi-Enderle Anikó jóvoltából került a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, és elsősorban a vizuális élmény kifejezésére fekteti a hangsúlyt. [ részletek ]
2018.10.14
A Szacsvay Akadémia előadássorozat következő előadására, 2018. október 14-én, vasárnap 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében kerül sor. [ részletek ]
2018.10.09
Vándorkiállítás-megnyitó a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban[ részletek ]
2018.10.15 - 19
A Székely Nemzeti Múzeumban harmadik alkalommal szervezik meg a Meleté nevet viselő svájci-magyar közös projektet, melynek célja, hogy svájci zenepedagógusok a német nyelvterületen elterjedt alapfokú zenei oktatást (Musikalische Grundausbildung) Sepsiszentgyörgyön is megismertessék.[ részletek ]
2018.09.27 - 10.03
Tisztelettel meghívjuk a budapesti Országos Széchényi Könyvtár dísztermébe és az Ars Librorumban szervezett kiállításra és rendezvényekre.[ részletek ]
2018.09.20
Szeptember 20-án, csütörtökön kilenc órától közszemlére kerül a szakemberek által kiválasztott szeptemberi hónap műtárgya, mely a történelmi részleg gyűjtményének gazdag jelképiséget hordozó darabja.[ részletek ]
2018.09.20
A Székely Nemzeti Múzeum tisztelettel meghívja a Nagy Sándor: Kispalástos küzdelem (1887–1966) című kiadvány bemutatójára 2018. szeptember 20., csütörtök 19 órára a múzeum Bartók Termébe.[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2018.