română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

Középkori emlékek Háromszéken

Középkori emlékek Háromszéken

A 13. század folyamán a székely társadalom állandó átalakulásoknak volt kitéve. A nemzetiségi szervezet felbomlott, és a hadjáratok során kivált egy, a nagyon gyakori kard- és sarkantyúleletek által dokumentált lovagi réteg, amely a királyi birtokadományok révén megpróbált kiemelkedni a székely közösségből. Az előkelők a vármegyei területeken, valamint a közösségek által megtisztított irtásföldeken szereztek maguknak birtokokat, amely ellenlépésekre késztette a szabad közösségeket.
A királyi hatalom helyi képviselője az 1225 körül kialakuló székely ispánság volt, amely tevékenysége korai szakaszában, feltehetőleg Brassó székhellyel fennhatósága alatt tartotta Délkelet-Erdély egész területét, fő feladata pedig a gazdasági és bírósági tevékenység mellett a keleti határ védelme volt.

Ugyancsak a 13. századra tehető a székelyföldi településhálózat végleges kialakulása, amelynek első, a 14. század első harmadából származó írásos említése már a mai állapotot tükrözi. A népesség növekedése maga után vonta a gazdasági élet változásait, az állattenyésztést a földművelés kezdte felváltani. A gazdasági fejlődés következménye, hogy a székelyek korábbi fatemplomaik helyett kőtemplomokat kezdenek építeni, amelyek belsejét freskókkal díszítik. Ugyancsak erre az időszakra tehető a Szent László-kultusz végleges formájának kialakulása.

A katonáskodás, valamint a határvédelem továbbra is a székelység fő feladatköre maradt. Az 1241-42 mongol dúlás idején a székely haderő a vármegyei csapatokkal karöltve próbálta feltartóztatni a támadókat és szenvedett súlyos vereséget a Kárpátok vonalától keletre, valamint a Barcaságban. Nem tudhatjuk, hogy a tatárok okozta pusztítás milyen mértékű volt, de az tény, hogy a századeleji állapotok viszonylag hamar helyreálltak, mint ahogy azt az 1289-es tatár támadás visszaverése is mutatja. A 13. század második felében a székelyek a királyi hatalom támogatóiként vettek részt a századvég politikai eseményeiben, valamint István ifjabb király magyarországi határaiban és a külföldi katonai akciókban.

A 14. században a székely társadalom már bizonyítottan két rendre tagolódik, az oklevelekben egyaránt megemlített előkre és közrendűekre. Az előbbiek továbbra is birtokszerző politikát folytattak, amelyet a faluközösségek igyekeznek meggátolni. Sikerüket bizonyítja az a tény, hogy a század végéig nemesi birtokokról csak a székelyföldi Felsőfehér vármegyei enklávékban történik híradás. Erre az időszakra tehető az egyértelműen magánváraknak minősíthető Bálványos-, Ika- és Almás-vár megépítése, valamint a már korábban álló Bükszád–Vápa-vár átalakítása.

A katonáskodás továbbra is a székelyek elsőrendű kötelessége volt, adatok maradtak fenn a Károly Róbert harcaiban részt vevő székely előkelőkről, megtaláljuk a székelyeket a Magyar Királyság külföldre indított csapataiban is. Ezek közül talán a legfontosabb az 1347-es Lackffi István erdélyi vajda által vezetett katonai akció volt, amelynek során a székelyek a vármegyei csapatokkal karöltve a Kárpátoktól keletre, saját területén intéztek preventív támadást az Arany Horda ellen, és miután több csatában diadalmaskodtak, megtörték annak moldvai hatalmát.

A 15. század folyamán a székely társadalom már három rendre tagolódott: primores/előkelők, primpili/lófők és pixidarii/gyalogok. A leszegényedett rétegek jobbágysorsba jutottak. Mivel ezek száma az idők folyamán egyre nőtt, csökkentve ezáltal a katonáskodó elemek arányát, a központi hatalom több kísérletet tett az előállt helyzet orvoslására. Így Hunyadi János kétszer, 1446-ban és 1453-ban lépett közbe a közrendűek érdekében. Hunyadi Mátyás 1466-ban Zabolán foglaltatta írásba a székelyek szabadságát, amelynek értelmében közszékelyt előkelők nem vethetnek szolgaságra és munkát is csak önként vállalhatnak el tőlük.
A gazdasági élet fejlődése, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése, valamint a mesterségek fellendülése következtében egyes székelyföldi települések vásárhelyekké, mezővárosokká alakultak. Bereck 1426-ban a Brassó és Moldva közti kereskedelmi útvonalon betöltött helyzete révén emelkedik mezővárosi rangra. Ugyancsak ez a helyzet Kézdivásárhely esetében is, amelyet 1427-ben említenek mezővárosként “Thorja vására” néven. Sepsiszentgyörgy mint közigazgatási székhely valószínűleg ugyancsak 1427-ben kapja meg mezővárosi rangját, de a legrégebbi írásos említése csak 1461-ből származik.

A 15. század egyúttal a törökellenes harcok kora. A székelyek részt vettek Hunyadi János és Mátyás király harcaiban, valamint 5000 fős segédcsapatként 1475-ben ªtefan cel Mare oldalán harcolnak a vaslui-i ütközetben.
A 16. században a korábbi rendeletek ellenére is tovább folyik a közszékelyek jobbágysorsba süllyesztése. Ennek a folyamatnak próbáltak gátat vetni a székelyek az 1505-ben Udvarhelyen és 1506-ban Agyagfalván tartott nemzetgyűléseken, ahol szigorú végzéseket hoztak a székely szabadságot megsértő előkelők ellen. Mindezek ellenére az eljobbágyosodás folytatódott, amelynek következtében több felkelés tört ki 1506-ban, 1510-1511-ben és 1519-ben.

Az Erdélyi Fejedelemség megalakulása sem kedvezett a közszékelyek helyzetének. A tömeges jobbágyosítás és a régi kiváltságok eltörlése miatt öt székely szék parasztsága 1562-ben Gyepes Ambrus és Nagy György vezetésével fegyvert ragadott. A gyengén felfegyverzett parasztokat Nyárádszeredánál és Holdvilágnál leverték és az elfogottakat kegyetlen megtorlásban részesítették. Az ezt követő 1562. június 21-i segesvári országgyűlés megszüntette a székelyek régi kiváltságait, a katonáskodás alapját képező székely örökség jogát, megerősítette a nemesi és jobbágyi osztályok létezését, eltörölte a jobbágyok szabad költözését és egy-egy vár építésére kötelezte őket Udvarhelyen és Várhegyen. A székely közösségek nem hagytak fel szabadságjogaik követelésével, és ennek következtében nemegyszer trónkövetelők és politikai kalandorok prédájává váltak.

A székely nemesek és szabadok továbbra is katonáskodással tartoztak a központi hatalomnak. Sorukból került ki a törökellenes harcokban elért sikereiért megnemesített, majd a parasztháború vezérévé lett dálnoki születésű lófő, Dózsa György. A székelyek részt vettek Báthori István lengyel király orosz hadjáratában, végigharcolták a tizenöt éves háború csatáit, többek között az ő nevükhöz füződik Târgovişte és Giurgiu elfoglalása, majd Mihail Viteazul vajda oldalán találjuk őket a sellemberki és a miriszlói csatákban.
A 17. század elején bekövetkezett változások nem kímélték Székelyföldet sem. A székelység megszenvedte Basta rémuralmát, majd az egyetlen székely származású fejedelem, Székely Mózes mellett harcolva hatalmas véráldozttal fizetett a tövisi és a barcaföldvári csatákban.
Bocskai István fellépése még nem győzte meg a székelyeket, akik nem felejthették el, hogy az új fejedelem azonos azzal, aki az alig egy évtizeddel korábban lezajlott “véres farsang” idején leverte szabadság-törekvéseiket.
Rákóczi Zsigmond rövid uralkodása alig hoz változást a székelység életében, mint ahogy Báthori Gábor uralma sem. E rövid, mintegy egy évtizedes időszakban formálódik véglegesé a székelyföldi eljobbágyodási folyamat, amelyet a késöbbi fejedelmek már hiába próbálnak orvosolni.

Bethlen Gábor trónra kerülése nemcsak Erdély, hanem egész Székelyföld aranykorát is jelentette, ugyanis a harminc éves háborúba bekapcsolodó fejedelem kiemelt szerepet szánt a katonáskodó székelyeknek és több renedeletével is megpróbálta visszaállítani és megőrizni szabadságaikat. A fejedelem nem csak a katonáskodó réteg sorsát felügyelte, hanem komoly figyelmet fordított a gazdasági fellendülésre is. Uralkodása ideján nyerték el a székelyföldi mezővárosok első, később I. Rákóczi György által megerősített kiváltságaikat, támogatta a természeti kincsek kitermelését, urakodása idejéből származik az első adat a Csomád-Büdös hegycsoport kénkitermeléseirelől.

Az aranykor rövid ideig, alig ötven évig tartott. II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata nemcsak az erdélyi hadsereg elvesztését (tatár fogságba esését) és a kiváltásával járó anyagi áldozatot hozta magával, hanem kiváltotta a szultán haragját is, akinek parancsára a tatárok és a hozzájuk csatlakozó moldvai hadak lerohanták és végigrabolták Erdélyt. A Bodza és Ojtoz felöl betörő csapatok szó szerint letarolták Háromszéket (a kortársak szerint csak Illyefalváról 5000 embert hurcoltak el), olyan pusztítást okozva, amely a régiót pár évszázaddal visszavetette.

A hatalmi harcok végén trónra kerülő I. Apaffy Mihály gyenge kezű uralkodása már csak fenntartotta a függetlenség látszatát. Halála után a törökellenes harcokban megerősödött Bécs nem ismerte el önálló fejedelemnek utódát, bekebelezte Erdélyt, amelynek státusát a következő 250 évben a Diploma Leopoldina határozta meg.



2019.05.16
A nagysikerű budapesti bemutatkozás után a Székely Nemzeti Múzeum Panteon című kiállítását a Csíki Székely Múzeumban mutatjuk be 2019. május- július időszakban.[ részletek ]
2019.05.04-05
A Székely Nemzeti Múzeum a Szent György Napok rendezvénysorozathoz kapcsolódva rendkívüli nyitvatartással és programokkal várja az érdeklődőket. [ részletek ]
2019.04.17
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum szeretettel meghív minden érdeklődőt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum SZERZETESEK ASZTALÁNÁL című vándorkiállításának megnyitójára, 2019. április 17-én, szerdán, 19.00 órára.[ részletek ]
2019.04.03
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum 2019. április 3-án, szerdán 18 órától tartja Szerelemnek szép rózsája című tavaszi hangversenyét a Székely Nemzeti Múzeumban.[ részletek ]
2019.03.28
Vetített képes előadás és mikológiai kiadvány bemutatója a Székely Nemzeti Múzeumban[ részletek ]
2019.03.20
A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság meghozta kilencvennegyedik döntését, a korunk, valamint a második világháborút megelőző időszak magyar teljesítményeinek folyamatos és rendszeres megnevezésében.[ részletek ]
2019.03.13
2019. március 13-án, 19 órától Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban Hagyaték címmel könyvbemutatót és vetítettképes előadást tartanak. Az eseményen kerül bemutatásra az a két Gábor Áron relikvia (kengyel és tárca), melyeket ez alkalomra kölcsönzött a Balassi Intézet a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeumtól.[ részletek ]
2019.03.01
Szeretettel várjuk a téli sportok kedvelőit Jeszenszky Géza és Neidenbach Ákos könyvbemutatóval egybekötött vetített képes előadására 2019. március 1-jén, pénteken, 18 órától Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók termében.[ részletek ]
2019.02.20
A László Kálmán Gombászegyesület szervezésében február 20-án, szerdán 18 órai kezdettel vetítettképes előadás A 36. Európai Cortinarius kongresszus Bálványoson címmel.[ részletek ]
2019.02.14
2018. február 14-én, csütörtökön, 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében bemutatásra kerül a Határvédelem évszázadai Székelyföldön. Csíkszék és Gyimesek vidéke című tanulmánykötet.[ részletek ]
2019.01.30
Csáki Árpád: A kézdiszentléleki Tarnóczy–Mikes-kastély című könyvének bemutatójára január 30-án, szerdán 18 órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A birtok- és építéstörténeti tanulmány a kézdiszentléleki önkormányzat megbízásából készült a csíkszeredai Alutus Print Nyomda fényszedő műhelyében.[ részletek ]
2019.01.17
A Székely Hadosztály megalakulásának 100 éves évfordulója alkalmából szeretettel meghívjuk 2019. január 17-én könyvbemutatóval egybekötött konferenciára.[ részletek ]
2018.10.29
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati támogatásának köszönhetően, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai és megbízott külső kutatói 2018 folyamán jelentős tudományos projektet valósítottak meg, melynek célja az uzoni Béldi-Mikes kastély emlékeinek régészeti, történeti és művészettörténeti szempontú feldolgozása volt.[ részletek ]
2019.01.12
2019. január 12-én, szombaton 10–15 óra között szeretettel várjuk a Székely Nemzeti Múzeumba az érdeklődőket (6-tól 99 éves korig) az Alföldön innen – Erdélyen túl. A Fekete-Körös völgye a századfordulón kiállítás zárórendezvényére, és az ehhez kapcsolódó ingyenes szakmai tárlatvezetésre, előadásra és műhelyfoglalkozásra.[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2019.