română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

2020.11.12

Emlékek a polgári turizmus korából a Székely Nemzeti Múzeumban



Az utazás emberemlékezet óta a mindennapok része volt, de ha a rövidebb távolságok megtétele hétköznapinak is számított, a hosszabb utazások már annál ritkábbak voltak. A korabeli út- és közlekedési viszonyok, a szállítás technikai fejlettsége, vagy a gyakori háborús helyzetek a hosszabb utakat időigényessé, költségessé, és nem ritka esetben rendkívül veszélyes vállalkozássá is tehették. Mindemellett a megélhetés is szűkebb vidékükhöz kötötte az embereket: a földesurat a birtoka, a parasztot a gazdálkodás folytonossága. Ugyanakkor a régi korok utazójának motivációja is nagyban eltért a mai társától, a pihenéssel, kikapcsolódással összekötött utazás csak a 19. század folyamán kezdett széles körben elterjedni, s csak a 20. század folyamán vált általánossá, tömegessé.

A középkor folyamán legjellemzőbbek a gazdasági célzatú utazások voltak, a hosszabb utak megtétele általában a kereskedőkre, fuvarozókra volt jellemző. Ugyanakkor sokan keresték fel a különböző római, francia vagy spanyol zarándokhelyeket, majd a keresztes hadjáratok során „megnyíló” Szentföldet is. A kibontakozó egyetemi központok is, főleg a reformációt követően, serkentőleg hatottak az utazásra. Ritkábbak, de annál jelentősebbek voltak a különböző földrajzi expedíciók is. Ezek az utak azonban vagy esetelegesek voltak, vagy csak egy szűk réteget érintettek. A mai értelemben vett utazás (turizmus) gyökerei a 17–18. századi Angliában divatos, ún. Grand Tour-ra vezethetők vissza.

A 17. század végétől a 18. századon át az angol birtokos arisztokrácia neveltetésében igen fontos szerepet tulajdonítottak a kontinensen tett Nagy Körútnak, vagyis a Grand Tournak. Az utazásnak azonban nem a kikapcsolódás, hanem az ifjak pallérozása, illetve a kontinentális Európa arisztokrata köreibe való beavatás volt a célja. A körút olyan állomásokat tartalmazott, mint Párizs, Róma, Velence, Firenze, Nápoly, de nem voltak ritkák a Berlin, Drezda, Bécs, Prága vagy München felé tett kitérők sem. Általában Prága volt a legkeletibb célpont, a Török Birodalom fennhatósága alá tartozó görög tájakat csak a legkalandosabbak keresték fel. Az itáliai állomásokon az angol fiatal nemesek a klasszikus kultúrával ismerkedhettek, Franciaországban pedig – diplomáciában is hasznos – párizsi szalonok világával.

Egy effajta körút több hónapot, akár éveket is felölelhetett. Az utazás rengeteg előkészülettel, szervezéssel járt, nem volt ritka a fegyveres kíséretnek az igénybevétele sem, így rendkívül költséges is volt, és csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. Habár leginkább az angol arisztokráciára volt jellemző, más nemzetek képviselői is megjárták a Körutat, úgy mint a német filozófus, Goethe vagy Nagy Péter cár.

A Körútnak a század végére áldozott le, a francia forradalom és az azt követő napóleoni háborúk nem kedveztek a kontinensen való nagyobb utazásoknak. Hozzájárult viszont a klasszikus görög-római kultúra ismételt divatjához, hiszen az utazás során rengeteg műkincset gyűjtöttek és szállítottak haza. Pompeii városának romja is ekkortól válik igazán látványossággá, s indulnak meg az első feltárások is. Ami talán még fontosabb, hogy a Körút vonzóvá tette a távoli utazásokat az arisztokrácián kívüli rétegek számára is. Az utazás presztízzsé vált, s a tehetős nagypolgári réteg is igyekezett magáévá tenni. Mindeközben a 18. század végén az ipari forradalom gyökeresen megváltoztatta a nyugat-európai közlekedési viszonyokat. A gőzhajók és vasutak nem csupán megrövidítették, de biztonságosabbá és olcsóbbá tették a hosszú utakat is. Ennek következtében a 19. század elejére az utazók köre jelentősen kibővült, és habár soraikat még mindig a tehetősebbek gyarapították, az utazás ekkorra már nem csupán az arisztokraták kiváltsága volt.

A napóleoni-háborúkat követő relatív békés korszak idején megnövekedett az utazási vágy is, a technikai fejlődés pedig lehetővé tette a rövid, néhány napos utazásokat, akár évente több alkalommal is. A pedagógiai célzat ekkorra már rég háttérbe szorult, s előtérbe került a szórakozás, kikapcsolódás. A romantika jegyében az emberek a természet rejtett titkait, szépségeit kívánták felfedezni, megismerkedni a kelet varázsával, a neves történelmi helyszínekkel, vagy a romantikus regények színtereivel.

A technika gyors fejlődése a 19. század közepére lehetővé tette a modern tömegturizmus csíráinak megjelenését is. Az első modern értelemben vett utazási irodát Thomas Cook alapította Londonban, aki 1855-ben már európai kirándulásokat kínált „csomagban”, amely tartalmazta az utazás és szállítás költségeit is. Irodája 1875-ben szervezte meg az első sétahajó utat, majd 1888-ban világ körüli utat is szervezett. A 19. század végén született meg az utazási csekk is (szintén Cook cége által), vagy alapították meg a Nemzetközi Hálókocsi Társaságot (1876), akik 1883-ban útnak indították a híres Orient Express vonatjáratot. Nem véletlen, hogy a polgári utazás Nyugat-Európában virágzott fel, ahol ezt a technikai és infrastrukturális fejlettség lehetővé tette. Magyarországon a 19. század első harmadában ritka volt, hogy valaki Pest-Budánál, esetleg Pozsonynál távolabb utazzon. Kevesen utaztak hosszabb távra, ezek általában kereskedők, diákok, mesterlegények vagy hivatalos teendőiket intéző nemesek voltak. Az utazások az 1830-as, 40-es években szaporodtak el, a reformkor által generált üzleti és hivatalos ügyek pezsgése, illetve a gőzhajózás terjedése jótékony hatással volt az utazási kedvre is. Az úthálózat viszont legnagyobbrészt kiépítetlen volt, az épített utak túlnyomóan döngölt utakból álltak, melyek porosak, sárosak voltak. A század végére, elsősorban a vasúti hálózat kiépülésével és megerősödésével a közlekedési viszonyok is radikálisan megváltoztak, nem csak az ország központi, hanem a határhoz közeli részeken is.

Azt, hogy Székelyföld tehetősebbjei távoli tájakon is keresték a kikapcsolódást, gyűjteményünk néhány darabja is jól szemlélteti.

A hagyományos turisztikai látványosságnak számító Pompeii városa után a háromszékiek is többen érdeklődtek, így került be a valamikori régiségtárba innen egy kanapéágy darabja (1. kép), vagy egy kisebb méretű bronzból készült zár (2. kép), szintén a római romvárosból. A közel-keleti helyszínek titkai már akkor lenyűgözték az embereket, ezt tanúsítja néhány szuvenír Konstantinápolyból, a Szófia székesegyházból (3. kép).

A vallásos zarándoklatok a korszakban sem vesztettek népszerűségükből, a megváltozott közlekedési viszonyok között viszont elérhető távolságba kerültek még a távolabbi zarándokhelyek is. Gyűjteményünkbe egyaránt adományoztak a Szentföldről, illetve európai zarándokhelyekről hozott emlékeket is: így például egy kagylóból készült rózsafüzér darabjait Jeruzsálemből (4. kép), továbbá egy Nepomuki Szent János emlékére készített kegytárgyat, cseh földről (5. kép).

A korszakban egyre népszerűbbé váltak az ismeretlen tájak felé irányuló felfedező, vagy az egyéb tudományos expedíciók is. Háromszék szülötte, Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, orientalista utazásaiból néhány mandzsúriai szobrocskát (6. kép) és a tudós által Kalkuttában viselt kalapot (7. kép) őrzünk. Bár az első világháború az utazásoknak valamelyest gátat szabott, az utána következő évtizedek elhozták a tömegturizmus korszakát (mint iparág is), a korábbiakhoz képest kiegészülve a fejlett közúti forgalommal és légi közlekedéssel.

Tóth-Bartos András




1. kép. A klasszikus látványosság emléke: márványból faragott kanapéágy darabja Pompeii-ből (1899)



2. kép. A klasszikus látványosság emléke: bronzból készült kisméretű zár Pompeii-ből. Bartalis József adománya, 1879



3. kép. Emlék Konstantinápolyból: mozaik darabkák a Hagia Sophia székesegyházból. Cserey Ákosné Endes Lilla adománya, 1893.



4. kép. Vallásos zarándoklatok emléke: Kagylóból készült olvasó darabja Jeruzsálemből. Csütös László (Nyújtód) adománya, 1882.



5. kép. Vallásos zarándoklatok emléke: Nepomuki Szent János-kegytárgy. Potsa József főispán adománya, 1879.



6. kép. Távol-keleti expedíciók emléke: Mandzsu terrakotta szobrocskák. Szentkatolnai Bálint Gábor adománya, 1879.



7. kép. Távol-keleti expedíciók emléke: Szentkatolnai Bálint Gábor szafari-kalapja Kalkuttából, 1878.












2020.10.03
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében október 3-án, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot. [ részletek ]
2020.08.12
A Székely Nemzeti Múzeum 2020. augusztus 12-én, 18 órakor nyitja meg első kiállítását ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház emeleti termeiben.[ részletek ]
2020.02.28
Február 28-án, pénteken 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatják be Zakariás Erzsébet Képek könyve – Táj- és kultúrtörténet képekben című kötetét.[ részletek ]
2020.02.06
A raktárakban a műtárgyak igényeire szabták a tárolórendszereket.[ részletek ]
2019.12.18
A Székely Nemzeti Múzeum 2020. január 1-től már nem fogad látogatókat. [ részletek ]
2019.12.17
A Székely Nemzeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves családját Jánó Mihály művészettörténész A székelyderzsi unitárius templom- Kalauz című könyvének bemutatójára.[ részletek ]
2019.11.18
A budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumban állítják ki hétfőtől a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egyik leghíresebb darabját, Gábor Áron ágyúját, valamint további hatvan értékes műtárgyat.[ részletek ]
2019.11.09
A László Kálmán Gombászegyesület és a Székely Nemzeti Múzeum szervezésében november 9-én, szombaton hagyományos gombanapot tartanak, melyre szeretettel várnak minden természetkedvelő családot.[ részletek ]
2019.10.27
Vasárnap, október 27-én, 18.00 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében Kájoni'390. Erdélyi régizene című műsorával lép fel a Codex Régizene Együttes és meghívottai.[ részletek ]
2019.10.25
A magyar királyi (brassói) 24-es honvéd gyalogezred első világháborús történetét bemutató három nyelvű szabadtéri kiállítás nyílik Kézdivásárhely főterén, a Gábor Áron szobor mögött 2019. október 25-én, pénteken 17 órától.[ részletek ]
2019.10.23
Október 23-án útra kelt a Gábor Áron-féle ágyú! A múzeum 1848–49-es ereklyéiből Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban nyílik időszakos kiállítás.[ részletek ]
2019.10.20
Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy az In Memoriam Gábor Áron kiállítás 2019. október 20-án bezárásra kerül.[ részletek ]
2019.10.18
2019. október 18-án, pénteken, 18 órakor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatja be Benczédi Sándor építész, műemlékvédelmi szakmérnök, Csáki Árpád történész, és Kovács András akadémikus, ny. egyetemi tanár Az oltszemi Mikó-kastély című könyvet.[ részletek ]
2019.10.15
A Székely Nemzeti Múzeum idén képzőművészeti gyűjteményének legjavával kapcsolódik a Magyar Festészet Napja 2019-es eseményeihez. A Panteon című kiállítást 2019. október 15-én, kedden 18 órakor nyitják meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.[ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2020.