A Székely himnusz története

A Székely Nemzeti Múzeum parkjában 2026. július 21-én, kedden, 15 órától nyílik meg A Székely himnusz története című tablókiállítás.

A tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállításának utazó tablóváltozata. Az eredeti, műtárgyakkal kiegészített kiállítás először a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd Székelyudvarhelyen volt látható, az utazó tablókiállítás pedig Székelykeresztúrról érkezik Sepsiszentgyörgyre.

A kiállítás a Székely himnusz keletkezésének történetét, történelmi és kulturális hátterét, valamint közösségi jelentőségét mutatja be, külön figyelmet fordítva azokra a személyekre és eseményekre, amelyek meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a mű a székely közösség egyik legfontosabb jelképévé vált.

A megnyitó házigazdája Sztáncsuj Sándor József régész-muzeológus, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa. A kiállítást Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz frakcióvezető-helyettese és Kása Csaba, a tárlat kurátora nyitja meg.

A Székely himnusz története

„Nem is himnusznak, csak zsoltárnak született, az tette himnusszá, hogy a székelység összessége osztatlanul a magáénak vallotta, hogy egyszer valahol öntudatlanul, akaratlanul meghajolt előtte egy zászló.”

Csanády György a székely egyetemi hallgatók összetartozás-tudatának megerősítése érdekében 1921-ben ceremóniát állított össze Nagyáldozat címen. A szertartás forgatókönyve négy dalszöveget is tartalmazott, ezeket Mihalik Kálmán zenésítette meg. Az egyiket, amely eredetileg a Kántáté címet viselte, idővel országszerte megismerték – ez vált később a Székely himnusszá.

Csanády György, a szövegíró, 1895. február 23-án született Székelyudvarhelyen. A román megszállás elől Magyarországra menekült, ahol 1929 és 1948 között a Magyar Rádió rendezőjeként dolgozott. 1952. május 3-án hunyt el.

Mihalik Kálmán, a zeneszerző, 1896. február 21-én született Oravicabányán. Nagyon fiatalon hunyt el Szegeden, 1922. szeptember 6-án. Sírjánál barátai az általa megzenésített Székely himnusz eléneklésével búcsúztatták.

1940.augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés, amelynek értelmében Észak-Erdély és a Székelyföld visszatérhetett hazánkhoz. A magyar honvédséget Honvédségünket ünnepségek sorával köszöntötte az ottani lakosság, ahol a résztvevők a Székely himnuszt is énekelték. A rádióközvetítések révén milliók ismerték meg a dallamot és a szöveget, Csanády pedig még ebben az évben kiadta a Székely himnusz kottáját és A májusi Nagyáldozat című könyvét.

1944–45-ben a szovjet megszállás és a kommunisták hatalomra kerülése után a Székely himnuszt „szellemi fogságba” zárták: 1946 után mind Magyarországon, mind Romániában felkerült a tiltott énekek listájára, és csak illegális úton terjeszthették. 1989-ben mindkét országban összeomlott a kommunizmus, egyúttal pedig a Székely himnusz is kiszabadult „fogságából”.

Miért éppen ez a szerzemény vált második nemzeti imánkká, a Székely himnusszá? Azért, mert az összmagyarság ezt fogadta el, és ezt emelte himnusszá.

További információk:
https://mnm.hu/kiallitasok/szekely-himnusz-tortenete-cimu-idoszaki-kiallitas