Változó idő

A „Változó idő” három videóprogramot fog össze, amelyek Tádzsikisztánban (2013), Mongóliában (2018) és Moldovában (2024) készültek. A kiállítás a videót nem dokumentációként vagy kommentárként közelíti meg, hanem a mozgóképes gyakorlatokat az előrejelzés egyik formájaként értelmezi. Ezek nem a jövőre vonatkozó jóslatok, hanem a jelen figyelmes olvasatai: olyan képek, amelyek rögzítik a mindennapi életben kibontakozó elmozdulásokat, ismétlődéseket és feszültségeket.

A kiállítás keretében az időbeli különbségek közös létfeltételként mutatkoznak meg. Dusanbéban a művészek az „új ember” alakjához térnek vissza, hogy megkérdőjelezzék, miként alakultak az állampolgári részvétel mindennapi gyakorlatai az ország függetlenné válása óta, és mi maradt meg a korábbi eszményekből a hétköznapi életben. Az Ulánbátorban készült anyag a nomád és letelepedett kultúrák közötti feszültségeket tárja fel, láthatóvá téve a migráció, az urbanizáció és a gazdasági nyomás által keletkezett súrlódásokat. Kisinyovban fiatal művészek reflektálnak arra, hogyan születik művészet sötét időkben: egyszerre tekintenek a háború és a trauma jelenkori tapasztalataira, valamint a válságokra adott korábbi művészeti válaszokra.

A programok közül kettő a „The Edge of Light. Horizons of Resistance in Film & Video [A fény határa: az ellenállás horizontjai filmben és videóban]” című, 2025-ben Kisinyovban megrendezett Videomaraton része volt, amely az ellenállást olyan gyakorlatként mutatja meg, amely a gondoskodásból, a kitartásból és a tanúságtételből táplálkozik. Együtt szemlélve a művek a változó idő földrajzát rajzolják meg, ahol a művészeti gyakorlat a még formálódó társadalmi valóságok iránti éberség egyik módjaként jelenik meg; ahol a művészet nem a megoldatlan társadalmi valóságokon feloldását kínálja fel, hanem fenntartja a gondolkodás, a reagálás és az elkötelezett jelenlét képességét.

A vetítési programról és a kiállításról bővebben →