Szász boroskancsó

Február utolsó csütörtöki délutánján nyitjuk következő, ezúttal néprajzi témájú kamarakiállításunkat a Lábasház földszinti termében. Az elmúlt két év néprajzi gyűjtéséből összeálló válogatás kurátora és a kiállítás házigazdája Dr. Szőcsné Gazda Enikő néprajzos-muzeológus. A tárlaton bemutatásra kerül a februári hónap műtárgya is.

A belépés ingyenes, várjuk szeretettel rendezvényünkre!

Erdély és Partium fazekassága. Válogatás a 2021-es és 2022-es szerzeményeinkből

Domanovszky György, a díszítőművészet egyik jelentős összegzője, könyvében kiemelte, hogy Erdély a kerámiaművészet különleges területe volt. Míg Európa más területein regionális stílusok alakultak ki, amelyeket sokszor egy-egy egész vidék kisebb változtatásokkal, nagy mennyiségben termelt, addig Erdélyben sok apró fazekas falu és nagyobb céhes központ volt, melyeknek majdnem mindenike külön stílust képviselt. Legtöbbjük közönséges használati, főzőedényt állított elő.

Bár az utóbbi évtizedekben több tanulmány jelent meg az erdélyi fazekasságról, ezek legtöbbje a reprezentatív díszkerámiát ismertette, a használati edénykultúra és a 20. század változásai továbbra is eléggé ismeretlenek maradtak.

A Székely Nemzeti Múzeum épp ezért fokozottan koncentrált arra, hogy begyűjtse a még azonosítható központok termékeit. Ennek a célnak a megvalósításában hatalmas segítséget jelentett Sipos József gyűjtő jelentős műtárgyfelajánlása, néhány adományozó önzetlen adománya, valamint a terepen vagy kereskedőknél még fellelhető, feliratokat tartalmazó tárgyállomány begyűjtése.

Kiállításunk visszajelzés szeretne lenni. Nagyon köszönjük mindazok segítségét, akik a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményeit gazdagították!

A hónap műtárgya – Szász boroskancsó

A szász fazekasság legfontosabb edénytípusa a nagy méretű boroskancsó volt. Régészeti ásatások leletanyagából, valamint a szász fazekascéhek pecsétjeiről látható, hogy a kettős szájú boroskancsó a korai szász fazekasságnak már jellemző terméke volt. A legreprezentatívabb, legnagyobb kancsót a céh saját szimbólumaként használta, és a mesterség szimbólumaival díszítette. Csupor István kutatásai szerint a céhkancsón kívül a céhek közepes nagyságú, kevésbé díszített kancsókat is használtak. A céh legfontosabb ünnepe a legények felavatása volt, melyet lakomával ünnepeltek. A nagy céhkancsó ilyenkor az asztal közepén állt, a kisebb boroskancsókból töltötték meg a mulató mesterek poharait.

Nagyobb méretű, sokszor 40–50 cm magas kancsók készültek a szász szomszédságok számára is. Családi ünnepségek alkalmával (keresztelő, lakodalom, temetés) a szomszédság tagjai ezeket kölcsönkérhették, és ezeket használták a szomszédság gyűlésein is. Néha a családok is vásároltak egy-egy 30–35 cm nagyságú boroskancsót, hogy ebbe hozzák fel a bort a pincéből.

A szász céhek termékeit nagyon nehéz azonosítani. Ez azzal magyarázható, hogy a szászoknál hosszú időn át céhunió működött, Szeben központtal, ehhez az unióhoz tartoztak az egész Királyföld céhei. A szebeni stílus így csaknem valamennyi céh termékeire rányomta a bélyegét. Albert Eichhorn kutatásai szerint a barcasági szász céhek nem készítettek boroskancsót, így valószínűleg a zöld, fröcskölt 19. századi kancsónk is a nyugat-királyföldi szász fazekasság terméke.