In memoriam Gábor Áron (1814-1849)
„Tolsztoj… a borogyinói csata leírásában [regényében, a Háború és békében] egy ismeretlen káplár pillanatnyi lélekjelenlétének és bátorságának tulajdonítja a [világtörténelmi jelentőségű, Napóleon császár elleni] döntő fordulatot. Ezzel a káplárral csak a költői képzelet játszatja el a nagy szerepet… Gábor Áron, ez az »öreg« székely káplár azonban nem költői találmány, hanem valóságos történelmi személy… milyen következményei lettek volna annak, ha Erdély szabadságharci szerepében nem jön az a fordulat, amelyet az ő alakja személyesít meg?”
Kovács László: Gábor Áron
A kiállítás azokra a hősökre kíván emlékezni, akik itt tetteikkel 1848–1849-ben európai történelmet írtak. A háromszéki negyvennyolcasok valami példátlant valósítanak meg ezekben a hónapokban: Erdélyben elsőként jelentve be a jobbágyi terhek felszámolását, elhárítják a bécsi diverziót, majd egységben, önvédelemre szervezve népüket, ha kell saját ágyúkat öntenek, egymagukban is ellenállva az erdélyi császári haderőnek, és ezáltal döntő időhaladékot nyernek a magyarországi szabadságharc újraszervezéséhez. Gábor Áron és társai nélkül azok a polgári reformok, melyeket 1848-ban egész Európában egyedül a pozsonyi magyar országgyűlés tudott törvénybe cikkelyezni, eltöröltethettek volna, mielőtt még gyakorlatba ültették és meggyökereztették volna őket.
A kézdivásárhelyi ágyú-lelet – mai ismereteink szerint az egyetlen megmaradt, az 1849-es kézdivásárhelyi gyárban öntött ágyúcső – 1906. augusztus 18-án került elő az óváros területén, az egykori Rudolf Kórház udvarán végzett földmunkák alkalmával. A 156 cm hosszú, 90 milliméteres kaliberű, mintegy 370 kilogram súlyú, gyűrűkkel díszített ágyúcső hitelesítése az 1848-as veterán tüzérek által leírt, sajátos gyártási technika alapján vált lehetővé. Megfelelő fúróberendezés hiányában ugyanis az ágyút kezdettől lyukasra öntötték, s az öntési eljárás jellegzetes nyomai megőrződtek a cső felületén. A fegyver azonosítását a Székely Nemzeti Múzeum tudós múzeumőre, László Ferenc végezte el, nem sokkal a felfedezés után. A korabeli közéletben nagy visszhangot keltett ereklyét 1906. augusztus 25-én, Kossuth Lajos névnapján, ünnepélyes tömeg kísérte a kézdivásárhelyi városháza tanácskozótermébe. 1923-ban az ágyú a Székely Nemzeti Múzeumban nyert elhelyezést, majd 1971-ben felsőbb utasításra, múzeumunk több más értékes műkincsével együtt Bukarestbe, a frissen létrehozott országos román történeti múzeum (Muzeul Naţional de Istorie a României) gyűjteményébe került. Azóta a Székely Nemzeti Múzeumban és a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban csak korhű, kerekes ágyútalpra szerelt másolatai voltak láthatók.
A kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokra az óvodás és kisiskolás (I-VIII. osztályos) közönséget várjuk elsősorban. A nagyobb gyerekek kokárdával díszített piros huszárcsákót és golyótáskát készíthetnek, vagy kifestősökön ismerkedhetnek meg a székely honvéd huszárok egyenruhájával. A kisebbek saját kezűleg készített huszáros álarccal ijesztgethetik az ellenséget, illetve szerepjáték segítségével élhetik bele magukat a huszárok mindennapjaiba.
Kérjük, ha csoporttal érkeznek a foglalkozásra, jelezzék előre Bartha Zongánál a 0741594616-os telefonszámon, vagy a barthazonga.sznm@gmail.com címen.
