Sárosi Mátyás Zsolt

Sárosi Zsolt Mátyás grafikai munkáiból nyílik új időszaki kiállítás a Székely Nemzeti Múzeumnak az intézmény ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasházban.

Az alkotás folyamatáról, technikájáról, kiállítandó munkáiról a következőképpen vall képzőművész:

„A természet komplexitásához hasonló bonyolult, nagyméretű képekkel foglalkozom. Az élő környezet látványa, élménye utólag lebomlik és újjászületik az elvont képi világomban, hasonlóan ahhoz, ahogy a természeti pusztulás és újjászületés folyamata is feltételezi egymást. Kaotikusnak tűnő kompozícióim mélyén a természettel egyensúlyban lévő emberi lét keresése rejlik. Az utóbbi időben a mesterséges intelligenciák által generált tucatlátványok növekvő trendje miatt nagyon fontosnak tartom a kézzel való alkotást és a szakmai alázatot. Visszatértem a tussal való tollrajzhoz, a hagyományos tus helyett akriltust használok, a papír helyett pedig vászon a hordozó. A nagy méretű papírt vagy vásznat pont fordított indulattal támadom le, nem nagylélegzetű, szellős kompozíciókra, tágas karmozdulatokra vágyom, hanem minél apróbb, a miniatűrökre jellemző kimunkáltsággal telítem csordultig. Néha egy hónapig is eltart amíg kitöltöm az oldalt. Rajzaim hosszabb ideig böngészhetők, elkalandozhat rajta a szem és az elme. Az összkép bonyolult, és itt a természettől tanulok: minél közelebbről nézünk egy formációt, annál komplexebb az, összetevőiben is felfedezhető a miniatűr burjánzás, és ahogy egyre jobban felbontjuk és közelebb kerülünk a szerves majd szervetlen szerkezetéhez, magához az anyaghoz végül, nem lesz egyszerűbb, hanem ellenkezőleg, egyre bonyolultabb minden közelebb lépésnél. Az egyre gyakoribb erdőtüzek ihlették az utóbbi munkáimat, az ember kötődését vizsgálja a természeti környezetéhez és szülőföldjéhez. Szürrealista elemek zökkentik ki a nézőt a realista erdélyi miniatűr tájrészlet szemléléséből, egy valós problémára, a klímaváltozásra asszociálhat.”